Nőnapi csevej Krajczár Zsuzsával

Az anyag minősége alapján választ

- Tea vagy kávé?

- Nem szeretem a teát, lehet akármilyen extra. A saját keverésű kávémat iszom. A presszókávék közül egyedül a dohány kávét szeretem. Vagy lattét vagy kapucsínót. 

- Főzés?

- Muszáj. Viszont enni szeretek, ez azért motivál. A régi ízeket keresem, régi recepteket. Anyukám szakácskönyvéből főzök és keresem a nagymamám húslevesének az ízét. Annak a hozzávalói ma elég kiadósak a pénztárcának. 

- Jön a tavasz, kertészkedsz?

- Nem szeretem, nálunk ez a férjem területe. 48 éve vagyunk házasok – mondja Zsuzsa.

- Hobbid?

- A varrás. Keveset varrok, olyant, ami kihívás számomra. Legutóbb a saját Bocskai ruhámat. Most pedig egy tanítványom versenymunkája okoz kreatív perceket. 

- Tudsz varrni, ismered a divatot, stíluskommunikátor is vagy. Neked is meg kell azért küzdeni a „nincs egy göncöm, amit felvegyek” női betegséged?

- Nem. Már előző este eldöntöm, hogy a programtól függően mit vegyek fel. Igaz, amiket szeretek hordani, azok mind elől vannak – teszi hozzá.

- Egy ruhát egyszer veszel fel?

- Nagyjából. De vannak szezonális kedvencek. 

- Volt mondjuk rózsaszín korszakod az öltözködésben?

- A rózsaszín árnyalatok közül egyedül a finom mályvaszínt kedvelem. De ez nem volt divat. Ahogy egykor a színtanácsadás sem. Volt barna korszakom, olajzöld korszakom, kék és még mindig kedvelem a sötétkéket, feketét, pirosat. De inkább az anyag minősége alapján választok és hogy jól áll-e a ruha. Mondjuk neonzöldet nem vennék fel. A letisztult egyszerűséget szeretem, a monokrómot, a szín a színben eleganciát. 

- Cipőgyűjtemény vagy ékszer mániád van-e?

- Igényes bizsut szeretek, abból van gyűjteményem. Elég nehéz cipőt vennem, mivel 41-es a lábam. Tetszik a magas sarkú, de azt már nem igazán tudom hordani. A ruháknál is az életkoromból adódó alakváltozás miatt egyre nehezebb divatosnak maradni.

- Könnyen viseled ezt? 

- Igen. Nem zavar a korom. Észre se vettem, hogy bekövetkezett.

- Terveid?

- Óraadóként dolgozom. Nem könnyű a Z generáció figyelmét fenntartani, a digitális világgal versenyezni. Ha már nem tudok kapásból reagálni, akkor abbahagyom. De azt nem tudom elképzelni, hogy itthon üljek csak. Vannak utazási vágyaim, Amerikába eljutni a rokonokhoz, de még inkább Szentpétervárra. 

- Akkor nem tervezed, hogy a fotelben kötögetsz a négy unokádnak?

- Majd 80 évesen. Anyukámnak nagyon szép fehér hímzései voltak, a családban többen horgolnak. Ezt a tudást is örököltem.

- Ahogy apukád révén a vitézséget is. 

- Édesapám, a háborúban érdemelte ki a Magyar Történelmi Vitézi Rendbe való felvételt. Amiről tudtunk, de nem volt szabad ezt a rangot használni. Viszont megörökölhető, így az ő tiszteletére és emlékére az elmúlt évben én is vitéz lettem. 

- Ez nőként ritkaság. Mit jelent Neked leginkább a nőiesség?

- Az igényes megjelenést. Ez 50 százalékban genetika és neveltetés függvénye. Aki ezt nem látja otthon, az meg tudja tanulni, de hátrányban van. A szocializmusban nem lehetett kirívóan öltözködni. Nem tűrték és nem is volt választék ruhákból. Nem lehetett jó „cuccokat” venni. Nekem volt egy varrónő nagynéném, akivel szoros volt a kapcsolat, ő varrt nekem jó ruhákat. Később a munkahelyeim révén ráláttam a trendre. Hamar megkaptam, hogy irritáló az eleganciám, pedig lehet, hogy előző éjjel varrtam azt a ruhát. A mai fiataloknak elég nehéz dolguk van. Nagy a választék és nehéz eldönteni, mi az igazán igényes, nőies, a saját stílushoz illő. A letisztult egyszerűséget vallom, a visszafogott sminket. Ne legyen önbecsapás.