Vízen az első sárkányhajó Gébárton

Erről az új csapatépítő és versenysportról Stempin Zoltán szakosztályvezető-edzővel beszélgettünk. A két világbajnokságon is dobogós helyet kiérdemelt sportember a fővárosból költözött Zalába, ahol a Gébárti-tó adta lehetőségeket felhasználva kezdett álma megvalósításához. Azaz, aktív sárkányhajó szakosztályt, versenyeket és csapatépítő tréningeket szeretett volna itt működtetni. Mindehhez az első legénység már nagyjából össze is állt. S bár szinte teljesen kezdő a csapat, az edző szép (közel)jövőt talált ki nekik.

 Az együttműködés fontosabb, mint az erő

- Nincs szükség sportos előképzettségre az edzés elkezdéséhez. A jelentkezőktől tettem függővé, hogy inkább a szabadidős vonal legyen a meghatározó, vagy a versenysport. Elég sportos csapat jött össze első körben, így reálisnak gondolom, hogy már jövőre egy bajnokságot szervezzünk ide. De fontosnak tartom a szabadidős vonalat is, mert jellemzően nem sportolnak az emberek, ez pedig olyan mozgásforma, ami még kifejezetten csapatépítő jelleggel is bír. A sárkányhajózás szinonimája a csapatépítés -mondja tréfásan Stempin Zoltán -, melyet a munkahelyi kollektívák jól tudnának hasznosítani. És bár elsősorban 14 éven felülieket várunk az edzésekre, nem zárom ki érdeklődés esetén az általános iskolásokat sem, sőt nyílt napokat is fogunk ez ügyben szervezni. Először szeptemberben.

- Mennyire nehéz, veszélyes ez a sportág?

- Egyáltalán nem veszélyes. A 20 főt befogadó hajó 250 kilogramm és nagyon stabil, felborulásveszély szinte nincs. Ezért aki legalább 200 méter hosszt tud úszni, annak mentőmellényt sem kell viselnie. A szükséges mozgás elég összetett. Sok izomra hat, amit koordinálni kell, ez sok gyakorlást igényel. Illetve az egyoldaliság ellensúlyozására vannak téli edzőtermi és futóedzések is. A sportágat mindkét nem űzheti, ahogy ez az első zalaegerszegi csoportra is jellemző. 

- Milyenek a víz viszonyok?

- A tó hosszabb ágában van egy 2000 méteres szakasz, ami teljesen alkalmas az edzéskere, illetve 200, 500 és 2000 méteres versenyek lebonyolítására. Az edzések idejét egyeztettük a horgászokkal, így rendben van minden. A rövidtávokon, akár regionális gyermek versenyeket is lehetne rendezni. Én mindenben benne vagyok, nagyon szeretném ezt a sportágat népszerűvé tenni.

- Akár olyan látványosságokra is számíthatunk, mint Nagykanizsán a sárkányhajó felvonulások?

- Nagyon jó a kapcsolatom a kanizsaiakkal. Ott három csapat működik, és 10 éve veszek részt a rendezvényeken. Zalaegerszegen is lehetne hasonlót rendezni, és jó lenne egy csere-edzés lehetőség is, mert a helyi táv egy idő után monotonná tud válni.

- Ön hogy került kapcsolatba a sportággal?

- Sport tagozatos általános iskolába jártam, így a mozgás mindig jelen volt az életemben. Aztán a cég, ahol dolgoztam, nem reklámokra költött, hanem sportolókat támogatott. Így kerültem kapcsolatba a sárkányhajózással. Kipróbáltam, és „bentragadtam”; ahogy az az emberek 80 százalékával történik. Mindent alávetettem ennek, és teljes amatőrből 6 év alatt a csúcsra kerültem. 2012-ben és 2014-ben szerepeltem világbajnokságon, ezüst és bronzéremmel végezve. 2017-ben végeztem el az edzői iskolát, 2018 óta élek Zalában és a célom az itteni sárkányhajózás megvalósítása. Hosszabb távon 3-4 hajóban gondolkodom. A sportágban az is tetszik, hogy a csapat önzetlenül összedolgozik, az együttműködés fontosabb, mint az erő. Gyengébb fizikum esetén is nagyobb az esélye az egymásra figyelő tagoknak, mint az erős, de nem összetartó legénységnek.