Az „umcacca-érzés” erkölcstelen volt

Ijesztgették a lányokat a keringővel

A Strauss-család keringőinek, és a Bécsi Filharmonikus Zenekar újévi koncertjeinek világába kalauzolta el a zalaegerszegi hallgatóságot Bősze Ádám zenetörténész. A televíziós műsorvezető már több mint tíz éve vezeti az említett újévi koncert hazai közvetítését. Az „Umcacca” - A Strauss család táncai című rendezvényen látszólag a boldog békeidők hangulata elevenedett meg, ám a Keresztury VMK-ban megrendezett esten a zenetörténész többször is hangsúlyozta: a bécsi filharmonikusok újévi koncertje, és maga a keringő is egy ellentmondásos jelenség.

Cahrles Vernier: Keringő a Bal Mabille-ban (Forrás: Wikipedia)

Mint mondta, az újévi koncert „fasiszta találmány”; 1941-ben rendezték meg először, Clemens Krauss karmester vezényletével. 1939-ben már volt egy hasonló koncert, amit ő szervezett (pénzgyűjtés céljából), ám arra december 31-én került sor. Ezen még csak ifj. Johann Strauss műveit hallhatta a közönség, a későbbi újévi koncerteken viszont az egész „Strauss dinasztia” (Johann Strauss és fiainak, ifj. Johann Strauss, Josef Strauss és Eduard Strauss) darabjai felcsendültek, és ez ma sincs másképp. Az előadó azt is elmesélte, hogy Clemens Krauss Hitler kedvenc karmestere volt, ennek ellenére mindent megtett azért, hogy a vészkorszak idején a bécsi filharmonikusok zsidó származású tagjait megmentse. A karmester népszerűségét mi sem jelzi jobban, minthogy haláláig, 1954-ig ő volt az újévi koncertek vezetője.

Bősze Ádám (Forrás: Facebook/Keresztury VMK)

Ma már nyilvánvaló, hogy az egyik „legklasszikusabb” darab a Kék Duna keringő, és az is megszokott, hogy a Radetzky-induló felcsendül. A helyzet azonban az, hogy a „sznob” komolyzene-rajongó közönség sokáig nem fogadta be a Strauss család műveit. Túl dallamosnak találták azokat. A maguk idejében, vagyis a 19. században csak bálokban játszották a Strauss-műveket, hiszen ezekre lehetett táncolni. A rangos koncerttermekbe sokáig nem volt helyük. Vagyis az „umcacca-érzés” egyfajta könnyed szórakozást jelentett.

Tény, a Strauss család keringőmuzsikáját áthatja az „umcacca”, ami a ritmusra utal. Természetes, befogadható táncolható,  de mégis magasztos muzsikáról van szó. Gyors pörgés, gyors lábmunka jellemezte. A korszak többi táncához képest lazább, szabadabb műfaj volt, melyhez nem kellett kötött táncrend és feszes tánctermi koreográfia – tette hozzá Bősze Ádám. A ritmus és pörgés miatt a férfiaknak szorosan magukhoz kellett húzniuk a hölgyeket tánc közben, ezért mondták sokan erkölcstelennek. A lányokat azzal riogatták, hogy rosszul lesznek, meghalnak a keringőtől, a terheseknek pedig tiltották is ezt a táncot: a zene és a gyors mozgás ugyanis serkenti a hormonokat, főleg az oxitocint.

A Bécsi Filharmonikus Zenakar újévi koncertej (Illusztráció; Forrás: pecsma.hu/korzo)

Mindezek ellenére a keringő Európa egyik legkedveltebb tánca lett, és már jó ideje a Strauss család munkássága is komoly zenetörténeti értéket képvisel. A filharmonikusok újévi hangversenye, és a kezdetekkor Clemens Krauss karmester tevékenysége pedig komoly szerepet játszott a keringő elfogadtatásában és népszerűsítésében.