Maradok a zongoránál!

- Most álltam először színpadon úgy, hogy nemcsak zenei képességre volt szükség, hanem színészire is. Tasziló grófot kellett alakítanom a Csárdáskirálynőben. Egyébként a színház világa nem áll távol tőlem, mert 2005 táján már dolgoztam a Hevesi Színházban, mint zenész. Annak idején Hajdú Sándor „megfertőzött” ezzel a miliővel. Aztán elfelejtődtek ezek a dolgok, de valahol mégis bennem maradtak és most újra felbukkantak – mondta Hóbor László a szárnypróbálgató élmények felidézésekor. Majd hozzátette: „tetszett a színészet, jó volt belekóstolni, de maradok a zongoránál!”

- Honnan indult a zenei érdeklődés?

- A testvérem tanult zenélni, én meg leültem a zongora mellé és értelmes dolgok szólaltak meg. Egyébként az Ady-iskolába jártam, de nem zenei tagozatra. Aztán a zeneiskolában 7 évig zongoráztam. De talán az egész ott kezdődött, amikor óvodás koromban, a 4. születésnapomra a keresztanyámtól kaptam egy citerát. Azt hiszem, neki köszönhetem. A középiskolában az iskolai ünnepélyeken mindig szerepeltem, az énekkart kísértem. Aztán gazdasági vonalon tanultam tovább, de munka mellett mindig megmaradt a zene. A Harlem zenekarban kezdtem billentyűsként. Nagyon aktív csapat volt Zalaegerszegen, sok zenésszel megismerkedtem közben. Teljesen véletlenül Hajdú Sándorral is, aki akkor nemcsak a színházban dolgozott, hanem a Városi Vegyeskar karnagya is volt. Szó szerint egyik percről a másikra kerültem így a kórusba.

Hóbor László az élő zene elkötelezettje

- Akkor énekelsz is?

- Már nem, és a zongora mellett sohasem. Csak játszom a háttérben. Szerintem ilyen a jó bárzongorista. Amikor már ének is van, főleg énekesnővel, az már show jellegű. Olyan szeretek lenni, mint a levegő, legyek ott, de észrevétlenül.

- Egyéb zenekarok?

- A Magyarucca az állandó zenekarom. Ütős most a formáció, öt fix taggal, sok fellépésünk volt a nyáron. De tagja vagyok a Kocsmazajnak is és az Ergo Sum-nak, Baj Laci színművész együttesének. Barátommal, Monostori Jánossal még néha báli zenekarként is fellépünk, de kizárólag élőben, a mulatóst is.

- A közönség észreveszi a különbséget? Értékeli?

- Igen értékelik, más a hangzás. Úgy gondolom ez a vonal vissza fog jönni, mert van rá igény.

- Bárzongoristaként hol lehet hallgatni Téged?

- Zalaszentgróton, Zalaegerszegen, Budapesten és a Balaton parton.

- Mi a stílusod?

- Klasszikus zongorán játszom a 20-as, 30-as évek zenéit, a régi filmzenéket, ezeket nagyon szeretem. Ahogy azt a kort is, mert olyan lovagias, magázódós. De a 60-as évektől napjainkig sok mindent játszom.

- Példaképek?

- Minden irányzatból, stílusból lehet tanulni. Ha választani kell, akkor Balázs Fecó.

- Mi az amit nem szeretsz?

- A playbacket, a közönség becsapását.

- Tervek?

- Talán maradhatok a színház közelében. Máriás Zsolt zenei vezetőt nagyon tehetségesnek tartom, szeretnék tőle tanulni és a zenei ismereteimet bővíteni. Egyébként jól érzem magam most ahol vagyok. Jó ez az egész.