Zalaegerszegen lett magyar állampolgár

Pedagógus, logisztikus és "büszke magyar lány"

S bár Budapesten és Varsóban is élhetne, ő a zalai megyeszékhelyet szereti, azon belül is a botfai hétvégi házat, ahol minden szabadidejét tölti. Nemcsak lakni szeret itt, hanem sokakat támogat is a környéken. Elzbieta Maria Damiec avatott be életébe. Szívélyes mosolya azonnal szimpátiát kelt. Igényes otthonába invitál, mely elegáns egyediségével emelkedik ki a környezetből, s melyet a saját tervei alapján építettek ilyen lakájosra. 

- Szeretek mindent magam megcsinálni. A fizikai munka kikapcsolódást jelent a szellemi tevékenység után – mondja, miközben sorolja az általa elvégzett feladatokat, mintha számára 168 óránál több adatna egy héten. – Amikor tanítottam, akkor is sokat tolmácsoltam. Sport rendezvényeken, nyáron Hévízen. Sokat dolgoztam akkor is. Amikor idekerültem, 1976-ban egy szót sem tudtam magyarul. Testnevelés-biológia szakosként gondoltam, csak a testnevelést vállalom, azt meg majd elmutogatom valahogy. Ehhez képest hamar osztályfőnök is lettem egy nyolcadikos osztályban, miközben Szegedre is jártam a diploma honosítás miatt. Sűrű időszak volt. 

Elzbieta Maria Damiec

- A környéken Becsvölgyén, Csonkahegyháton és Andráshidán tanított. Lengyelországban is dolgozott pedagógusként?

- Igen. Mivel kosárlabdázó voltam, sportiskolában tanítottam a lányoknak a kosárlabdát. De egyéb általános iskolában és gimnáziuman is. Szép 30 év volt a pedagógus pálya, nagyon szép. 

- Évszámokban? 

- 1976-ban kerültem Zalaegerszegre, 1998-ban mentem vissza Lengyelországba és 2010-ben, amikor jött az üzleti ajánlat ismét vissza Zalába (is). Azt sem tudtam, mi az a logisztika, de a nyelvtudásomra alapozva 63 évesen belevágtam. Aztán megtanultam amit kell. 100 kamionunk fut Európában, ezeket irányítjuk. 

- A sok munka mellett szinte minden hétvégén Botfán van. 

- Nem fáraszt az ingázás. Szeretem Zalaegerszeget, kedvesek az emberek, nagyon sok ismerősöm van, mindenhol megállítanak. Baráti a kapcsolat a szomszédokkal, ami nagy érték. Egy jó kávéra mindig átugrok hozzájuk. De még az édesanyám is járt ide kilencven éves kora fölött is. Szeretem a konyhakertet, minden növényt saját kezűleg ültettem és gondozok, csak a fűnyírást bízom másra. A gyümölcsökből lekvárt főzök. Engem ez kapcsol ki. Kosárlabdázóként először a Volánnál dolgoztam, aztán jöttek az iskolák. Minden tanítványom nevére emlékszem, és meg is ismerem őket. Amikor épült a sportcsarnok sokat tolmácsoltam. Amíg nem volt a csarnok, a Kilián (Liszt) – iskolában voltak az edzéseink és innét is sok barátság adódott. A diákjaimmal számos országos versenyre, diákolimpiára eljutottam, sikeresek voltak. Így bejártam szinte az egész országot, de nekem Zalaegerszeg tetszik legjobban. Ha már igazi nyugdíjas leszek, akkor itt szeretnék letelepedni. Azt azért sajnálom, hogy a Csipkeházi lakásunkat eladtam. 

- Önt a barátságossága mellett jószívéről is ismerik. 

- A sport és az egészségügy támogatása nálam a fő vonal. A ZTE-t a megyei kórházat is segítettem többször, vagy más környékbeli település csapatait, a botfaiak kulturális egyesületét. Invitáltak az itteni nyugdíjas klubba is, de egyelőre az időmbe az nem fér bele. Amikor lehet, részt veszek a programokon. Egy ilyen rendezvényen vetették fel, hogy miért nem vagyok én már magyar lány. Tartottam a sok adminisztrációtól, de végül kitöltöttem a papírokat. 2020. januárjában Gecse Péter alpolgármestertől kaptam meg a magyar állampolgárságot. Büszke vagyok rá, hogy már magyar lány vagyok.