Interjú

Régen volt már az természetes, hogy a mesterség apáról fiúra száll. A digitális kor, az okostelefonok világa bár a képiségre épít, mégis éppen a fényképészek megélhetését nehezíti. Ezért duplán is ritka egy olyan stabil családi vállalkozás, mely már a harmadik generációt vonzza és fotózás a profilja. Az 55 éves Kincses-műhelybe látogattunk.

Sok stílust kipróbált – az absztrakttól a konceptuális művészetig – míg végül egyértelművé vált számára, hogy a hagyományos ceruzarajz érdekli a legjobban. Azt mondja, ennek ellenére nem koptat el sok ceruzát, és csak két-háromféle grafiteszközt használ munkáihoz.

Köztünk él a történelem, és ez különösen jó, ha olyan kedves hölgy személyében, mint a 94 éves Halassy Árpádné. Az egykori budapesti lakos 20 éve él Zalaegerszegen. Szép ívet befutó munkahelyi életútját anno az 1949-es népszámlálásnak köszönheti. Akkor jelentkezett adatrögzítőnek, sok más fiatallal együtt. Végül osztályvezető szintig jutott az adatfeldolgozások világában. Egy kis múltidézésre kértük.

A magyar költészet napja alkalmából egy olyan előadóval beszélgettünk, akinek kellemes orgánumával szinte mindenki találkozott már, ha nem szavalat közben, akkor tévé- vagy rádióbemondóként, rendezvényszervezőként, vagy a sajtó munkatársként.

Az emberi történelem során először fordul elő, hogy a társadalom alapja nem a család, hanem egyre inkább az egyén kezd válni. Ilyen még nem történt, nincs rá tapasztalat és azt sem tudjuk, hova vezet majd. Az egyedül élésre szoktatás kezdődik már a különszobás, kulcsos gyerekekkel, aztán az egyre gyakoribbá váló válásokkal, a kitolódott életkorral.

Vannak, akik szolgálatból, elhivatásból, mindig ott állnak az út végén. Mindenszentek és Halottak napja alkalmából Horváthné Bencze Irénnel beszélgettünk, aki hosszú évek óta polgári búcsúztatóként vesz részt az emberi út utolsó szertartásán.

Az idén nyáron vehette át Aranydiplomáját a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen Czegő Teréz, aki immár 51 éve járja a színészi pálya útjait. Valójában már tavaly érdemesült a jubileumi elismerésre, de csak az idén tudták átadni a címet.

Saját megnevezése szerint „varázs korba” lépett augusztus végén Barasits Zsuzsanna, aki látnoki képességeiről volt eddig híres. Most azonban születésnapjára meglepte magát, és őt is a Kalamáris Kiadó a 2016 óta íródott verseiből készült válogatással.

Bábelőadás-és monodráma rendezéssel mutatkozik be a zalaegerszegi közönségnek a közeljövőben Ecsedi Csenge Berta, végzős színházrendező, bábrendező, a Kollázs Kulturális Egyesület alelnöke. Ez utóbbi tiszt kapcsán gyerekek táboroztatásával tölti a nyarat, illetve színpadra is lép a celldömölki társulattal.

600 éve említette először egy királyi oklevél Zalaegerszeget mezővárosként. A jeles alkalomból a dokumentum írásképi rekonstrukciója a város Dísztermének vitrinébe került. A szövege hiteles, azt azonban nem tudjuk, hogy hogyan nézett ki pontosan az eredeti oklevél.

Az év elején sok utas meghökkenve tapasztalhatta, hogy egy nagyon fiatal, filigrán, lány ül az autóbuszvezető ülésen. A második meghökkenés pedig útközben jött, hogy micsoda jól vezeti a buszt. Kiss Dóra, akkor még csak próbaidős kolléga volt, ezért várni kellett az interjúval.

Jó gének, a kibontakozás támogatása, minőségi iskolák, kiváló tanárok, szorgalom, szülői menedzsment. A tehetséges gyereket, diákot előre vivő tényezők. Csiszár Alíz, az Ady-iskola hatodikosa, mindezeket megkapta, van is látszata.

Picassotól a Rózsaszín párduc képi világáig sok minden inspirálja. Illusztrátorként a vázlatosabb, lendületesebb grafikai megoldásokat kedveli. Ez látszik Kertész Erzsi legújabb mesekönyvének (Mindig másnap) illusztrációin is, melyeket egy egervári grafikus, Korbuly Ági készített.

Vannak, akik vágynak rá, mások szerint meg nem is igazi munka ez, csak láblógatás. Sokan pedig magát a fogalmat sem ismerik igazán. Mert mi is az, hogy digitális nomád? A két szó így együtt azt sejteti, hogy valamiféle online térben jártas, vándorló életmódot folytató egyénről van szó.

Meghökkentően aktív életet él Iványi Ildikó, aki igazán a nyugdíjazása után vette nyakába a szűkebb és tágabb világot. Több városi civil szervezetnek az alapítója/elnöke/korábbi vezetője.

Egy helyi, egymást segítő közösségi oldalon kétszer is szembejött Föőr Gábor önzetlensége. Kerékpárt adományozott egy lopás károsultjának és egyszemélyes szemétszedési akcióba kezdett a belvárosban. A fiatalember gondolkodásmódja, és az élethez való hozzáállása reméljük egyre több emberre lesz majd jellemző. Neki legalábbis ez az egyik álma.

A pillangó effektus lényege, hogy véletlenszerű folyamatok megváltoztatják a rendszer hosszútávú működését. Van, aki meg azt mondja, nincsenek véletlenek, mert minden mindennel összefügg és okkal történik. Mindezt a szálat azonban csak visszafelé tekintve tudjuk nyomon követni. Kaszás Ildikónál jártunk, aki szépérzékét, kreativitását több területen is formába önti. Erre az útra azonban egy ajándékba kapott kalap terelte.

Februártól új történész kollégával bővült a Göcseji Múzeum csapata. Erős Krisztina persze nem ismeretlen a helytörténet iránt érdeklődőknek, hiszen eddig a levéltár munkatársaként dolgozott; több tanulmány szerzője, és számos konferencia előadója is volt.

A két város testvéri kapcsolatát erősíti a 2000-ben alakult Marosvásárhely-Zalaegerszeg Baráti Egyesület. Az elmúlt két évtizedről könyv jelent meg a napokban, mely összefoglalja a civil kapcsolódási pontok történetét. Minderről Cseh Gábor tájékoztatott, aki 16 éve tölti be az elnöki posztot.

Az 1990-es, 2000-es évek új kihívások elé állították a könyvtárakat. Elég, ha csak két „bűvös” fogalmat említünk: digitalizáció és online térnyerés. Kicsit lesarkítva a dolgokat, a cédulás katalógustól az elektronikus böngészésen át kellett eljutni odáig, hogy ma már telefonra letölthető applikáció segíti az olvasót a dokumentumok keresésében.