Lehetséges és lehetetlen dolgok találkozása

Tárlatzárás az online Frimmel-kiállításon

Szurcsik neve nem teljesen ismeretlen a helyi kiállításra járó közönség körében, hiszen korábban résztvevője volt a GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelepnek. Majd Kopasz Tamás és Gaál József festőművészekkel közösen néhány éve tárlata nyílt a Gönczi Galériában. De mint zenész is bemutatkozott: a képzőművészekből álló Tapasztalt Ecsetek formáció tagjaként lépett fel a VMK-ban.

Ezúttal a ZAZEE Kulturális Egyesület által létrehozott 8.01 online galéria Frimmel-kiállításán vállalta a tárlatzáró „vezetést”. A digitális térben zajló eseményen jelen volt Frimmel Gyula, valamint Tóth Norbert képzőművész is (utóbbi mint házigazda), így egy többszörösen interaktív programot láthattak a nézők. Annál is inkább, mert a chat-fal lehetőséget adott arra, hogy a közönség is kérdéseket tegyen fel az alkotóknak.

Szurcsik József bevezetésképpen elmondta: az ehhez hasonló, online térben zajló művészeti programok óriási segítséget jelentettek az elmúlt időszakban. Talán lassan csillapodik a járványhelyzet és véget ér a „combos, társadalmi szintű szobafogság”. Frimmel Gyulával még a főiskoláról ismerik egymást, aztán a GébArt-i művésztelep alatt elevenítették fel a régi barátságot. 

A tárlatvezetésen Szurcsik leginkább a grafikáról, mint műfajról, a borzolásról, vagyis a mezzotinto technikáról, illetve a Frimmel Gyulát foglalkoztató alkotói szándékról és tematikai sokszínűségről beszélt az egyes képek kapcsán.

Szóba kerültek a vonalak és foltok, a szándékos borzolás, a rézlemez sérülékenysége és az ember személyes élete a társadalmi jelenségek viszonylatában. A tárlatvezető szerint minden művészet grafika, de nem minden grafika művészet. Gyula előtt azonban megemeli kalapját: Szurcsik a tárlatvezetést kalapban kezdte, ám ezen a ponton jelképesen levette a fejéről. A Frimmel által alkalmazott mezzotinto technika alkalmazása szerinte úgy is megfogalmazható, hogy egy látszólagos szöszmötölésből indul útjára az igaz gyönyör; vagyis születnek meg a rá jellemző különös hangulatú és stílusú grafikák. Nemcsak a borzolásnak verhetetlen mestere, hanem a rézmetszésnek, a fametszésnek és a linóleummetszésnek is. 

A felborzolt felület sebeinek mélyéből jön létre a „frimmelizmus”. Hiszen egy önálló, saját világot hoz létre azáltal, hogy együttműködésre készteti a különböző grafikai és sokszorosító eljárásokat. Így egy-egy képen a lehetséges és a lehetetlen dolgok épülnek össze. Munkásságának lényege, hogy minden alkotása egy korábbi tanulság révén születik meg, ami újabb kérdéseket vet fel, majd az újabb és újabb műveket szül.