Párizs előtti elvonuláson

Franciaországban és Zalaegerszegen is nyílik kiállítása

A festőművésszel még otthonában beszélgettünk a közelgő kiállításokról.

- Mekkora stresszel jár ez az érdeklődéshullám?

- Az egész életem egy stressz. De ez egy fantasztikus dolog, bár már ott lennék. Most nem is a képek miatt izgulok, melyek egy része még nincs is megfestve, hanem a vele együtt készülő könyv megalkotásáért, a sok adminisztrációért, a vámért és hogy egyáltalán ki tudok-e én is menni szeptember 23-án, vagy csak a 25 festmény. Budapesten szeptember 2-án bontják a tárlatom, a VMK-ban pedig novemberben lesz a 65. életévem alkalmából a kiállítás. Amikor az ember magát kell, hogy menedzselje, az olyan plusz terhekkel jár, ami a festés rovására megy – mondja Nagy Kálmán, aki 1995. óta a rangot jelentő Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének a tagja. Ahogy 2020 óta a Párizsi Festők Egyesületének is, amely évente rendez tárlatot, innét a felkérés. 

- Absztrakt oldalát mutatja meg Franciaországban?

- Absztrakt festő vagyok elsősorban. Veszélyes dolog ilyen festőnek lenni, mert néha csak egy hajszál választja el az absztraktot, a valami egészen mástól. Kostyál László művészettörténész úgy jellemzett engem, kísérletező festő vagyok, nem lehet skatulyába zárni. Valójában, ha jön a felső sugallat, ecsetet ragadok, csak húzom a vonalakat és már csak alá kell írni, minden a helyén van. Olyan lesz, ahogy a kezem vezették, én nem tagadom, hogy fentről kapom az ihletet. Nincsenek korszakaim, mindig mást festek, hol bal lábbal kelek fel, hol meg jobbal. És a zene az segít. Az alkotásban és a pihenésben is – mondja és már kézbe is kapja a gitárját, mellyel egykor stopposként bejárta egész Európát és énekel egy könnyedebb dalt. Egyébként a komolyzene híve. 

- Nincs akkor a dalválasztásban ellentmondás?

- Az egész életem paradoxon. Látszólagos ellentétekből áll. Pedig csak őszinte vagyok, szembemegyek azzal, ami nem igaz.

- Milyen egy elvonulás?

- Nyugodt körülmények a festéshez. Most egy barátom Duna-parti házába megyek. Ott csak a víz van, meg a nap, meg a csónak – és ez egész jó helynek tűnik, lévén a víz és a csónak visszatérő témája a képeinek, ahogy azok a jellegzetes körök is, amit akár napnak is lehet értelmezni. Legutóbb egyébként a húsvéti tojásfestés akcióban találkozhatott vele a zalaegerszegi közönség, amikor is a Planetáriumot festette meg a számára rendelt tojásra. – Az Univerzumról szólt az az alkotásom, de amikor festek, elhagyom azt, egy másik dimenzióba kerülök. Akkor vagyok boldog, ha mindennap tudok festeni. Bár ez egy magányos út.