Kortárs

A szürke, ködös időben könnyen jókedvre derítheti az embert néhány könnyednek tűnő kép a nyári Balatonról. Vízpart, színes törölközők, labdák, fagyik, lángosok. Vagyis a balatoni klisék, némi iróniával fűszerezve; amikről saját magunkra ismerünk, vagy épp a szomszédunkra, rokonunkra. (Hiszen mindig a másik az „átlagnyaraló”, mi magunk sosem.)

Már az építkezés alatt is sokszor került a figyelem középpontjába a Mindszentyneum. A nyitás óta pedig szinte folyamatosan kap pozitív és negatív kritikákat a zarándokközpont.

Sok stílust kipróbált – az absztrakttól a konceptuális művészetig – míg végül egyértelművé vált számára, hogy a hagyományos ceruzarajz érdekli a legjobban. Azt mondja, ennek ellenére nem koptat el sok ceruzát, és csak két-háromféle grafiteszközt használ munkáihoz.

Megnyílt a VII. Zalaegerszegi Szalon képzőművészeti tárlat, mely közel félszáz alkotást mutat be a Városi Hangverseny és Kiállítóterem galériájában. A csoportos kiállítást 2010 óta kétévente rendezik meg, és a városhoz kötődő művészek alkotásait várják. A beérkezett műveket egy zsűrizést követően állítják ki és a szakértők döntenek arról is, hogy az adott évben ki kapja a Szalon-díjat.

Fischer csak egy van – legalábbis ami a hazai szobrászművészetet illeti –, a „Fischerek” viszont többen vannak. Főleg, mert a vér nem válik vízzé, az alma meg nem esik messze a fájától – csakhogy ilyen unásig ismételt közmondásokat is idézzünk néha.

Egy barát elvesztéséről, írásról, kiégésről, sőt egy-egy könyv megjelenésének körülményeiről is szó esett Karafiáth Orsolya író, költő legújabb regénye kapcsán. A szerző az Ünnepi Könyvhét keretében látogatott Zalaegerszegre.

Jubileumi kiállítása nyílt Németh Miklós grafikusművésznek az Apáczai Művelődési Központ galériájában. Az apropót az adta, hogy az alkotó idén 55 éves. A születésnapot pedig mivel is ünnepelhette volna meg jobban, minthogy kiállításra invitálta barátait, ismerőseit.

Néhány hónapja tért vissza Skóciából Zalaegerszegre Kajos Anna Zsófia képzőművész. Az elgini Moray School of Art egyetem képzőművészeti karának egykori hallgatója, most a Liszt-iskola galériájában mutatja be alkotásait.

Egyszerre realista és absztrakt, követi a festészet hagyományait, de térinstallációkat is készít. Így lesz minden egyben a veszprémi születésű, Budapesten élő Csiszér Zsuzsi festőművész képein.

A kilencvenes évek eleje óta minden év március 22-én a figyelem középpontjába kerül a víz, hiszen ekkor ünnepeljük a víz világnapját. Természetes, hogy ilyenkor környezetvédelmi szempontból beszélünk a kérdésről, ám néha érdemes más nézőpontból is körbejárni a témát. Mondjuk, hogy mit jelent a víz a képzőművészet számára; legyen szó szimbólumról, vagy a festészet számára fontos anyagról.

A Költészet világnapja (március 21.) alkalmából a kortárs versekről beszélgettek az Apáczai tagkönyvtárban működő Könyvbarát Körben. A téma egyik elkötelezettjét is meghívták vendégségbe, D. Varga Ádámot, a Hevesi Sándor Színház színművészét, aki dramatizálta és rendezte a kizárólag kortárs versekre és dalokra épülő „Közel a jóhoz” című darabot.

Vidéki élet és fővárosi lét, hagyományok és kortárs irodalom. Emberi sorsok, küzdelmek; a sértettségtől a harmóniáig. Grecsó Krisztián József Attila-díjas író, költő volt a vendége a Zalai Falvakért Egyesület „Nők a nőkért – Mi. Nők. Egymásért, együtt” című rendezvénysorozatának.

Új darab „ért be” a Hevesi Sándor Színház deszkáján. D. Varga Ádám, a társulat fiatal színművésze, aki egy éve erősíti a zalaegerszegi csapatot, írt és rendezett egy zenés irodalmi művet az életet átívelő szerelem témája köré.

Már önmagában az is ritkaságnak számít, hogy a Csatár feletti égbolt színei egy ruhán nyerjenek végső értelmet. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy ez a bizonyos ruha egy könyvborítóra is rákerült, akkor sejthetjük, hogy valami különlegességről, megismételhetetlen dologról van szó.

Nem szereti a szokványos dolgokat, és még mindig türelmetlen természet. Ezek a tulajdonságok viszont folyamatosan új ötleteket hoznak művészetébe; éljen akár Magyarországon, vagy az USÁ-ban… aztán meg újra Magyarországon.

Műfaji sokféleség, filozofikus tartalom, évtizedes alkotói pálya, szerénység és alázat. 70 éves lett Horváth László képzőművész, akinek a jeles alkalomból egész életpályáját bemutató kiállítása nyílt a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. A tárlat emellett a folytonosságról is szól, hiszen a zsinagóga galériájának egyik szárnyában fia, Horváth László Adrián alkotásai láthatók.

Párizsban járt ősszel, és nyitott kapukat döngetett. Utóbbira igazából nem volt szükség, hiszen elmondása szerint tárt karokkal várták, szívesen fogadták. Annak ellenére, hogy Nagy Kálmán festőművész nem Párizsban él és alkot, a szerencsének köszönhetően (bár mint mondja, nem hisz a véletlenekben) mégis eljutott a francia főváros egyik legnagyobb kortárs képzőművészeti fesztiváljára.

Gyakran valamilyen múltbeli esemény, „történelmi szál” adja az alapot, ám az idő illékonysága szintén megjelenik alkotásaiban, performanszaiban. Nála ez természetes, hiszen nem csak művész, hanem történész is (vagy épp fordítva).

A Géb’Art Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep elmúlt 30 évben készült munkákáiból, illetve annak elődjét, az Egervári Művésztelepet prezentáló alkotásokból válogattak két kiállításra valót a jubileum alkalmával a szervezők. A Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben kizárólag a zalaegerszegi művészek mutatkoznak be. A Keresztury VMK Gönczi Galériájában pedig az ország más pontjain, illetve külföldön élő, egykori táborlakók munkáiból látható nagyon vegyes tárlat. Mindkét esetben október másodikáig láthatók a kiállított művek.

A művészetek és a testi-lelki egészség volt a témája augusztus 21-22-én a Vizslaparkban rendezett fesztiváloknak. A program a Restart Fesztivál része lett volna, de ennek hiányában a két értékközvetítő rendezvényről nem mondtak le a szervezők.