2021.11.28., vasárnap - StefániaZalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Új világ és tradíciók

2018. november 28. szerda, 21:15
Szerző: Pánczél Petra; Fotó: pP
Mi az oka annak, hogy napjaink képi berendezkedésű, alapvetően vizuális világában nehezen állunk meg a képzőművészeti alkotások előtt? A kérdést Lehota M. János esztéta vetette fel Nemes László festőművész jubileumi kiállításának második állomásán.

Az idén hetven esztendős alkotónak a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem után a Keresztury VMK Gönczi Galériájában nyílt tárlata. A Nemes’Art 70 címet viselő anyag a művész egyes korszakaiból válogat. Az absztrakció és a figurativitás határán mozgó ábrázolásokkal kapcsolatban, a kiállítást megnyitó Lehota M. János a fenti kérdésre válaszul azt mondta: a kép sok esetben többet mutat, mint amit szavakkal meg tudunk fogalmazni.

 Nemes’Art a Gönczi Galériában

Vagyis a képet – a festmények üzenetét – le kell fordítani nyelvre. Ez pedig nem könnyű feladat. Annál is inkább, mert az emberi kéz által alkotott művek mindig valamilyen kontextusban, szent térben születtek meg. Többnyire rítus is kapcsolódott hozzájuk, ami az adott közösség tagjai számára érthető volt. Az alkotásnak közvetítő szerepe volt a világ és az adott közösség között, nem pusztán önmagában állt.

Az évszázadok előrehaladtával aztán a műalkotás kiszakadt ebből a közegből, és bekerült az emberek nappalijába, vagy a múzeumok falára, közterekre. Itt már a képnek, szobornak önmagát kell reprezentálnia és megteremtenie a jelentésmezőt; amit az emberek értelmeznek. Az esztéta szerint a művészetben két út létezett az elmúlt pár száz évben. Az egyik esetben a művész egy profanizált papként állt ki alkotásával, megteremtve a saját közösségét. A másik út viszont az, amikor a műalkotás önmagát kezdi el reprezentálni.

A most jubileumi tárlattal jelentkező Nemes Lászlóra az jellemző, hogy közösséget- és világot épít, miközben kötik a tradíciók. Ráadásul mindig határmezsgyéken áll. Erdély és az anyaország határán, statika és dinamika határán, absztrakt és figurális határán. Képein emellett erőteljes hangsúlyt a kap a nő (de az a nő, aki egyszerre barát, feleség és anya is) valamint a zöld, ami a természet ős állapotát idézi.

Lehota M. János úgy látja, hogy Nemes az alkotási folyamat során az élményeit fordítja át a műalkotásba, hogy a közösség, amit teremtett értse a jeleket, az üzenetet. A közösségi lét, és az elveszett rituálé így visszaépíthető a művészetbe.

A kiállítás a Gönczi Galériában december 20-ig látogatható.

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK