Emlékezés a doni katasztrófa hőseire Zalaegerszegen

Háromszoros túlerővel néztek szembe

Az ünnepséget H. Horváth Gyula szavalata indította dr. Zempléni Miklós: A boldog szunnyadókhoz című versével. („Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg! Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny, mely értetek pereg. Apák, fiúk, szerelmes vőlegények, kik porladoztok mily sok éve már…”)

A megemlékező szavakat a városi önkormányzat nevében Gecse Péter alpolgármester intézte a jelenlévőkhöz.

- Évről évre fontos megemlékezni az 1942 áprilisában útnak indított 2. magyar hadseregről, melynek keleten kellett teljesíteni, nehéz helyzetben felvenni a küzdelmet a fronton, fokozatosan felváltva a német csapatokat. A Don partján 208 kilométeren folyóvédelmi feladatokat is vállaltak. Korlátozottak voltak a lehetőségek, a felszerelés, az ellátmány, az élelmezés terén és az időjárás is igénybe vette a katonákat.

Az oroszoknak közben sikerült komoly védelmi vonalat kiépíteni a későbbi támadásokhoz. Ez később be is következett. 1943. január 12-én 9 óra 45 perckor. Néhány napos küzdelemben hazájuktól 2000 kilométerre vártak sorsuk beteljesedésére a háromszoros túlerővel szemben a magyarok. E katonákra, honvédekre emlékezünk, köztük a 17/III. zászlóaljra, melynek 1500 fős tagsága nagyrészt zalai, zalaegerszegi volt és csupán egyhetedük térhetett vissza – mondta az alpolgármester, fejet hajtva a 2. magyar hadsereg közel 100 ezer áldozata előtt. 

Az ünnepség végén csendes főhajtással virágokat, mécseseket, kisebb koszorúkat helyeztek el a tisztelgők az emlékműnél.