Légi régészet az Olttól a Balatonig

A 2009-2016 között Erdélyben és a Balaton környékén készült légifotókon kulturális örökségünk gyakran csak a madártávlatból felfedezhető varázslatos világa tárul elénk: halomsírmezők, őskori és római települések, erődítmények, várak nyomai, érdekes földművek.

Temes, Kolozs, Kovászna, Hargita, Fehér, Hunyad, Arad, Brassó és Maros megyék ferde –és merőleges szögből fotózott régészeti ékességei mellett a zalavári Vársziget, a kemendollári Várdomb, a nagykanizsai Erzsébet tér és a vonyarcvashegyi Szent Mihály-domb szépségei is a látogatók elé tárul a Havasi Bálint, Száraz Csilla, Major Katalin és Samu Zoltán Tamás által rendezett kiállításon. A tárlat elsőként Marosvásárhelyen, ezt követően Gyulafehérvárott, majd a Nemzeti Múzeumban, később Komáromban és Nagykanizsán is sikeresen bemutatkozott. Az új perspektívát felvillantó kiállításnyitó ünnepségen – melyet Bognár István versmondással és Gáspár Attila erdélyi dalok előadásával tett különleges hangulatúvá – Havasi Bálint, a múzeum igazgatója a légifotózás első világháború előtt induló históriájába is bepillantást engedett. Mint mondta: a hőlégballonos és a sárkányos felvételek a régészet segítői lettek Angliában a sivatagi piramisoknál és másutt is.

A víz alatti fotókkal pedig a főniciai Türrosz ókori kikötőjét sikerült feltérképezni, de Svájcban, Mexikóban is eredményes volt e módszer. Neogrády Sándor a légi régészeti kutatások magyarországi kezdeményezője a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályával együttműködve a ’20-as évek elején kezdte az égből fotózást. Úttörő jellegű munkásságát a hazai kutatás nemigen fogadta be és egészen az 1990-es évekig várni kellett a módszer az újjászületésére, elterjedésére. Az angol, német, francia adatbázisok milliós darabszámú fotókat rejtenek, de már itthon is 432 új lelőhelyre sikerült találni.