Bútorfestők tárlata: az ecsettől a mennyezetig

 Több tájegység templomkazettáit dolgozták fel

A vándorkiállítást, mely a Békés Megyei Népművészeti Egyesület és a Békés Megyei Népművészetért Alapítvány jóvoltából járja az országot, Kiss-Molnár István, a ház igazgatója köszöntötte. Ament Éva bútorfestő népi iparművész, szakoktató tehetséges, békési tanítványainak keze munkái láthatók bő két hónapig Gébárton. Az alapképzést végzett csoport nem állt meg és a mesterfokozatot is megszerezték kitartó, lelkes gyakorlással. Sőt felkérésre a lökösházi katolikus templom 13 méteres karzatelőjét, és karzatalját valamint egy szlovák szobabelsőt is megfestettek eme technikával.

A bútorfestést az 1700-as években művelték hazánkban a legmagasabb szinten. Az akkori céhekben a szakmai szamárlétrát végigjárva, folyamatos visszajelzésekkel fejlődtek ki a mesterek, mondta többek között Ament Éva a megnyitón, amit már 25 korábbi előzött meg az elmúlt 3 évben és még mindig nincs vége a meghívások sorának. A templomkazetta-gyűjtemény nem egy tájegységet mutat be, a tanítványok az ország több pontjáról gyűjtötték hozzá az anyagot.

A Hagyományok Háza akkreditált képzést is szervezett e témában. Az egyre népszerűbb kézműves tevékenység terjedését segítik a Nemzeti Művelődési Intézet Aszakkörei szerte az országban. Zalaegerszegen is folyik jelenleg egy ilyen képzés Prokné Tirner Gyöngyi, a Népi Alkotóházak Országos Egyesületének elnöke vezetésével. 

Ament Éva még megjegyezte, nagyon sok gyakorlást igényel ez a művelet, hiszen nem előrajzoltak a minták, melyeket egyetlen vonással, biztonságos ecsetkezeléssel kell meghúzni. 

A megnyitón még elhangzott, óriási szellemi örökség a templomkazetta és a bútorfestés, melyet sokan nem is nagyon ismernek. Nemcsak a civilek, hanem a néprajzkutatók is adósak ennek a feldolgozásával. Eddig három kiadvány jelent meg e témában és most készül a negyedik, de még rengeteg a kutatni való.