Ha július, akkor gyermektábor a Gébárti-tónál

A kézművességen volt a hangsúly

Széles volt a választék a kézműves tevékenységeket illetően. A lehetőséggel éltek is a gyerekek, bár nem volt kötelező minden foglalkozást végigjárni, kipróbálni. A legnépszerűbbnek a fafaragás, az agyagozás és a gyöngyfűzés bizonyult. 

Méhviaszgyertya öntés és -mártás közepette mesélt a hét eseményeiről Pozvai Andrea, a népi kismesterségek oktatója, a népművészet ifjú mestere, a gyerektábor „lelke”, aki maga is táborlakó volt anno és itt kapott kedvet az életét meghatározó elköteleződéshez. Már február óta lelkesen szervezte ezt az egyhetes programot. Elmondta, visszatérő gyerekek is vannak náluk, ahogyan új arcok is, akikről remélik, hogy szintén a rendszeres látogatóik között tudhatják majd őket a jövőben. Bár főként zalai résztvevők vannak, jöttek távolabbról, a zalai nagyszülőknél nyaraló gyerekek is erre az egyedi hangulatú, nyugodt légkörű és mégis aktivitástól és kreativitástól élénk helyre. Az öt nap alatt a kézművességen van a hangsúly, bár új elemként Kiss-Molnár István, a ház vezetője, néptánc oktató irányításával egy kis néptánc is helyet kapott a programban, az egyébként már jól bevált mozgásos játékok és népi játékok mellett. 

S hogy milyen tevékenységgel lehetett kitölteni a napot? A teljesség igénye nélkül nemezelés, gyertyaöntés, fazekasság, fafaragás, gyöngyfűzés, szövés, bürök hangkeltők készítése, bőrözés, ékszerkészítés. Ez a tábor nem a klasszikus kés-villa-olló tiltó hely, mindenféle alkotó eszközt kézbe vehetnek a gyerekek és kisebb-nagyobb jártasságot szerezhetnek azok használatában. A legtürelmesebbeknek a gyöngyfűző-szövő lányok bizonyultak, akiknek kitartó munkára volt szükségük az alkotások elkészítéséhez. A népi gasztronómia finomságaiból az idén a fonott kalács és az almás kosárka került terítékre némi közös munka után. És hogy majd a szülők is örüljenek otthon, bodzasípot is lehetett faragni. 

Bár a ház a tóparton áll, strandolás nem volt a tábor kínálatában. Viszont a Balatonfelvidéki Nemzeti Park munkatársainak köszönhetően az utolsó napra egy kis vízi programot is beszerveztek. A tó és a vízpart élővilágáról volt ismertető, miközben körbesétálták a tavat és bejárták a tanösvény útvonalát. 

A tábort a hét során készült munkák kiállításával és a szülők, nagyszülők, testvérek megvendégelésével zárták. A ház munkatársai igyekeznek figyelembe venni a gyerekek és a szülők kívánságait a program összeállításakor. Így máris tervben van, hogy jövőre a fiú csapat kérésére a kovácsolást is felvegyék a repertoárba. Ez a tevékenység, már a pünkösdi rendezvényükön is népszerű volt és a mostani hét során is szóba került, hogy szívesen próbálnák ki magukat ezen a téren a legények. 

Említésre méltó pozitívum a fent felsoroltak mellett, hogy bár a tábor nem „digitális elvonóként” szolgált, mégis szinte alig kerültek elő a mobiltelefonok az öt nap alatt. Volt viszont bőven a mostanában sajnos ritkán látható önfeledt, spontán játékból, bújócskából, cigánykerekezésből. Mindez egy kicsivel több odafigyelést igényelt az oktatóktól, mint a felnőtt táborok esetén, de biztosan megérte a fáradtságot ez a kifejezetten a jövőbe vetett munka.