Vezető hírek

Kiállítás egy kivételes gyűjteményből

2023. november 12. vasárnap, 10:07

Szerző, fotó: Bánfi Kati

Címkék: Bánfi Kati, Gébárti Kézművesek Háza, Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház, Kiállítás, kiállítás megnyitó, Kiss-Molnár István, Népművészet, Néprajz

Kiss István György (1947-2018) néptáncoktató, néprajzi gyűjtő értékes hagyatékából válogat az a kiállítás, mely a zalaegerszegi Gébárti Regionális Népi Alkotóházban látható kis megszakítással január végéig.

Kiss István György emléktárlata Gébárton

Nagy érdeklődés kísérte a megnyitót, ahol Szabó Zoltán etnográfus, a Hagyományok Háza tudományos főmunkatársa megjegyezte, számos néprajzi tárlatot látott már és ez alapján mondja, az ország második legértékesebb gyűjteménye ez a magánkézben lévő családi gyűjtemény, mely 330 faragott botot, 200 faragott faszobrot és egyéb használati és szakrális tárgyakat tartalmaz. Nem az egész készletet mutatja be a kiállítás, hanem hosszas mérlegelés után az ebből készült válogatást.

A megnyitó számos résztvevőjét, először Kiss-Molnár István, a ház vezetője, a kiállítás rendezője és úgy is, mint Kiss István György idősebbik fia köszöntötte.

- Öröm és büszkeség ez a kiállítás. Apám már fiatalon beleszerelmesedett a tárgyi népművészetbe, azon belül is a faragott pásztorbotok érdekelték leginkább. Óriási anyagot gyűjtött össze. Azt mondta, az ő élete a magvetés; a néptáncoktatás és a tárgyi kultúra.

Hozzátette: a hagyományátörökítés terén, testvérével, Kiss Norberttel, követik apjukat ezen az úton. Mindketten sikeres néptáncoktatókként tevékenykednek a megyében.

Szabó Zoltán az életmű-gyűjtemény pásztorbotokból álló részét elemezte, értékelte leginkább. Ezen tárgy egykor szinte mindenkinek a kezében ott volt. Formája, díszítettsége, mérete utalt a használója foglalkozására, társadalmi helyzetére. A bot munkaeszköz, támasz, dísz, akár önvédelmi fegyver is lehetett. És fontos része volt a néptáncnak is, talán itt ért össze a két szenvedély.

Kiss István György gyermekkora óta táncolt, tagja volt a Zalai Táncegyüttesnek, majd több évtizeden át, a megye 50 településén és a határon túl is oktatta azt. A néprajzi értékeket pincéből, padlásról, kidobandó dolgok közül 1964-ben kezdte összegyűjteni. Visszaemlékezésében olvasható, alig akadt néprajzi kiállítás, melyet nem tekintett meg, a gyűjteményét pedig szeretné közkinccsé tenni. Ez utóbbi „hogyanja” már néhány éve foglalkoztatja a családot és a szakembereket. Egyelőre lakásban tartják az értékes gyűjteményt, melynek egyik kiemelkedő darabja a Zrínyit ábrázoló faragott bot. A tárlatnyitó, melyen ifj. Horváth Károly speciális bottal, azaz furulyával működött közre, azzal a költői kérdéssel zárult, mi legyen a sorsa ennek a magángyűjteménynek, megoldást kell találni, hogy valódi közkincs lehessen.

A megnyitó utáni a műsoros visszaemlékező esten Prokné Tirner Gyöngyi, Kiss-Molnár István és Molnár Árpád mellett több néptánccsoport és népzenész működött közre.