Király Zsiga-díjban részesült Csuti Tibor keramikus

 A népi formákból merít, de nem hagyományos kerámiákat készít

A Népművészeti Egyesületek Szövetsége 1994-ben hozta létre a fent nevezett díjat. Névadója a XIX. században Zala, Vas és Somogy megyében alkotó juhász, pásztorművész volt.

- Ez már a legmagasabb díjak közé tartozik? – kérdeztük Csuti Tibort.

- A legmagasabb elismerés, a népművészet mestere, mely címet az állam adományozza. 

- Te ifjú mester vagy, azt jelenti, hogy már fiatalon letetted a névjegyed ebben a szakmában?

- 2002-ben kaptam azt meg, pályázat és szakdolgozat volt a feltétele. De eredetileg fafaragás volt a tervem. Apám és nagyapám is kádár, illetve bognár volt, így már volt felszerelt műhely. Másik ágon pedig anyám varrónő, nagyapám cipész, tehát a manuális tevékenység benne volt a családban. De, amikor jelentkeztem a képzésre, akkor éppen csak a fazekasoknál volt szabad hely. Jó volt a közösség, így lettem tanonc – idézi fel a kezdeteket. – Aztán Zalaszentgrótról Zalaegerszegre költöztem családi okokból. Először a Jánkahegyen volt egy kis műhelyem, majd pedig Gébárton. Skrabut Éva kért fel idővel, hogy vegyem át az oktatást egykori tanáromtól, akivel egyébként a mai napig jó a kapcsolat. 

- Ez újabb mérföldkő volt?

- Az oktatás kihívás, volt, tetszett a feladat, aztán jöttek a szakkörök, a nyári táborok, melyek a mai napig működnek. Amikor pedig elkezdtem kísérletezni a mázakkal, égetési technikákkal, akkor a szakmabeliek is járni kezdtek hozzánk és már hirdetni sem kell ezt a lehetőséget. Ez egyébként elég nagy elismerés számomra. A háttérben pedig nagyon sok elméleti kutatás és gyakorlati próbálkozás van. 

- Szakmai újításokról még beszélnél?

- 2016-ig csak népművészettel foglalkoztam. Az Őrség volt a kedvenc tájegységem, de az összes többihez kellett érteni. A mázak közül pedig a zöld, a mély, sötét zöld az én világom leginkább. 2016 után váltottam, a népi formákból kiindulva, de nem hagyományos kerámiákra. Magas tűzű (1200 fok) kerámiákkal kezdtem foglalkozni. Nem a művészkedés a cél, hanem, hogy használható, de a mai kornak jobban megfelelő kerámiák készüljenek. Amit lehet mikrózni, mosogatógépbe tenni, mert bírja ezeket, nem pattog le a máz. Nagyon speciális régi technikákat is elővettem, mint a hamu és az agyag keveréke. Aztán egyik kísérlet hozta a másikat, így tartok most a kristálymáznál. Dr. Halmos Ferenc vegyészmérnök segített ezen az úton. 

- Akkor ez már kémia is?

- Kell azt is tanulni. Meg van Internetes csoport, amelyik segít, és saját kísérletek is kellenek. 

- Mi a kedvenc formád?

- A fazékforma – mondja, miközben kalauzol a műhelyben a számos technikával és mázzal készült alkotásai között, melyekre méltán lehet büszke. 

- Tervek?

- Továbbra is a kristálymáz tökéletesítése. Saját formavilág kialakítása. Ennek első lépcsői a palackformáim, például a szilva alakú, jellegzetes szájrésszel. 

- Rengeteg kísérletet folytattál, nagyon sok idő egy étkészlet elkészítése. Ennyire türelmes ember vagy

- Nem vagyok az, de ehhez viszont van türelmem. Ismerni kell az agyagokat, hogy melyik mire jó. De mindegyiket szeretjük, mert fazekasok vagyunk. Mást eredményt adnak a különböző kemence típusok, a különböző alapanyagú, vagy vastagságú mázak. Mindenre van megoldás, de nem olyan egyszerű megtalálni.