Pannónia csipke év végére

A tárlaton többek között keresztelő takaró, díszkendő, ablakdíszek, terítők, ruházati kiegészítők láthatók. Valamint a Pannónia csipke régi és újabb típusa, a jellemző reneszánsz ihletésű motívumok és egy darab készítési fázisai mutatnak rá a nem hétköznapi türelmet, kézügyességet, jó szemet és kitartást igénylő alkotó folyamatra. Ez utóbbit készségesen magyarázza is Románné Hadri Veronika, aki nyugdíjba vonulását követően fogott hozzá a csipkézéshez, majd fedezte fel és ma már újratanítja a Pannónia csipke készítését is.

Románné Hadri Veronika

A csipke és ezen belül a zalai büszkeségnek számító Pannónia csipke történetét Marx Mária néprajzkutató ismertette a megnyitón. Több érdekesség között elhangzott, a nyugati országoknál később, a XVII. században jelenik meg a Magyarországon a csipke. Készítésével a férjek keresetét kiegészítendő kezdtek foglalkozni az asszonyok. Sok éves gyakorlás szükséges a technika elsajátításához és esztétikus kivitelezéséhez, ezért előfordult, hogy már 6 éves korban nekifogtak a lányok a hosszú leckének. 1880-ban jött létre hazánkban a csipke ipar, az első állami iskola, mely ezen technikát tanította. A virágkor a XX. század elejére esik, ekkor jelenik meg a híres Halasi, Csetneki és a Pannónia Csipke is. Ez utóbbi kanizsai vonatkozású, Győrffy Jánosné Thomka Ilonának köszönhető. Az általa feltalált és szabadalmaztatott, a pókháló finomságát és tartósságát megjelenítő technikával mindenféle darab elkészíthető. Munkáját menye, Győrffy Zoltánné Bengyel Olga fejlesztette tovább. Majd a II. világháború után leáldozott ennek a kézműves remeknek is a léte.

Csipkerózsika álmából Románné Hadri Veronika ébresztette újra, amikor is 2000 körül kutatni kezdte, majd 2013-ban már tanulmányt is készített róla, s munkájának köszönhetően 2016-ban a nemzeti értékek közé is bekerült ez a kézműves technika. Számos elismerés mellett Japánban, Ausztráliában, Franciaországban, Olaszországban és Szlovéniában is bemutatta már eme gyöngyszemet.