2019.10.15., kedd - Teréz Zalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Szürettől Márton napig

2017. november 11. szombat, 16:41
Szerző és fotó: Nemes Norbert
A Népművészet Hete tematikus, több helyszínen zajló programsorozatba illesztve, november második péntekjén Gyanó Szilvia néprajzkutató tartott vetítettképes előadást a Balaton Színházban a különféle őszi néphagyományokról.

A Balatoni Múzeum szakembere az ősz igazi kezdetétől, Kisasszony Napjától vette számba a jeles, őszi, népi tradíciókat. Kisboldogasszony ünnepe, Szűz Mária születésének napja, a kedvelt szeptember 8-ai búcsúnap hajnalán illett a napfelkeltét várni. Kiskanizsán Mária tiszteletére bölcsőt készítettek és egyes helyeken ekkor kezdték meg a gabona vetését, vagy a dióverést. Göcsejben úgy tartották, hogy a Máté névünnepéhez kapcsolt héten, a pelvahéten vetett búza pelyvás lesz. Szent Mihály arkangyal ünnepével kezdődött meg a kisfarsang ideje, a lakodalmazások őszi időszaka, mely Katalin napjáig tartott. E nap volt a gazdasági év fordulója, ezután kezdték a kukoricát törni, a legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották haza. E naphoz kötött volt a pásztorok elszámoltatása, szegődtetése.

A szeptember 29-e időjósló nap is volt: „Ha szent Mihály lova deres, behozza a telet!” Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok, vagy a disznók összefeküdtek, akkor hosszú erős telet vártak, ellenkező esetben viszont gyengét. Október 15., Teréz napja szüretkezdő nap volt a Balaton vidékén. A védőszentként tisztelt Vendel napjáról, október 20-áról, a jószágtartó gazdák és pásztorok a Dunántúlon úgy emlékeztek meg, hogy e napon nem fogták be a jószágot és vásárra sem hajtották. „Amilyen idő van Orsolya napján, olyan lesz a tél” –tartották több régióban is. A Somló-vidéken hagyományosan e nap volt a szüretkezdés. A szüret, tájegységtől függően Terézia, Orsolya és Simon-Júdás napján (október 28.) is elkezdődhetett.

A Balaton környékén a hegyközségi elöljáróságok határozták meg, mikor kezdődhet a szüretelés. Ennek idején még a törvénykezést is szüneteltették. A szüret, mint viszonossági alapon végzett társasmunka kitűnő alkalmat kínált a mulatozásra is. A szüretet szinte mindenhol bőséges lakomával, eszem-iszommal, dínom-dánommal zárták. A szüreti bálok országosan elterjedtek voltak. A Balaton-felvidéken a két világháború között a szüret is idegenforgalmi látványossággá vált, ami a főidény meghosszabbítását segítette. A felvonulók menete az északi parton a szüret jelképeként még megszentelt, keretre helyezett, fürtökből álló, pereccel, vagy nemzetiszín szalaggal díszített szőlőharangot is vitt. A szüreti felvonulásban gyakran kaptak szerepet farsangi jellegű zsánerfigurák. Kormozás és lisztezés is előfordult.

A Balaton-felvidéki szőlőhegyeken jellegzetes szállítóeszköz volt a kétkerekű szamárfogat. A termést szőlőérés idején kereplővel, vagy más zajcsapással próbálták megvédeni a seregélyektől és az egyéb rontó erőktől. A karóra tűzött lókoponya szemmelverés ellen óvta a szőlőszemeket. A 20. század elejéig a kisparaszti gazdaságokban csöbörbe szedték a szőlőfürtöket, muszoló fával összezúzták, majd estig a kádban állni hagyták. Miután az előlét leeresztették, a törkölyt jól kitiporták, majd nagy regős (gerendás, főfás, bálványos) préssel kipréselték. Az egykarú, emelő elve szerint működő, hatalmas gerendás prések környékünk egyik jellegzetességei voltak. A puttonyba szüretelés, a szőlődaráló, a metszőolló használata a 19. század végétől terjedt el a Balaton környékén.

Mindenszentek napja, a megdicsőült lelkek ünnepe, a göcsejiek ajkán mincién napja a 20. században a halottak napja előestéje, vigíliája lett. A halottak napja alkonyattól alkonyatig tart, ezért már a hónap első napjának estéjén szokás volt felkeresni a sírokat. Halottak hetén a sírokat megtisztították, feldíszítették és gyertyát is gyújtottak. E napon megvendégelték a szegényeket, a koldusokat. Tiltották a holtak nyugalmát megzavaró munkát. Nem mostak az általános dologtiltó napon, mert féltek, hogy a hazajáró halott vízben állna. Göcsejben a család otthonában éjszakára asztalt is terítettek az elhunyt hozzátartozók számára.

A Dunántúlon két fontos kulináris dolog kötődik Mártonhoz: a liba és az újbor. A sokat jótékonykodó 4. századi katonaszent Szombathelyen született, majd Franciaországba, Galliába került, ott lett püspök, Pannóniában is térített, de Itáliában is megfordult. Sok helyen a gazdasági év fontos állomása volt ez a nap. Ekkorra már illett befejezni minden kinti munkát. Ilyentájt hajtották be a jószágot az istállóba, ekkor számoltak el a pásztorok. „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, akkor kemény tél várható” – állították az időjárás jósoló naphoz kapcsoltan. Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál”. A „bornak Márton a bírája.” Márton napjára kiforrt az újbor, ekkor már le lehetett zárni a hordókat. A libapecsenyét már újborral öblítették le. A középkorban az ekkor fogyasztott bort gyógyító hatású szentelménynek tartották. Szent Mártont gyakran választották templomok védőszentjéül, így sok helyen volt búcsú és hozzá tartozó bál, mulatság, lakoma, vásár, pinceszer.

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK