Vezető hírek

Táncháztalálkozó viselet kiállítással

2021. július 08. csütörtök, 20:30

Szerző: Bánfi Kati; Fotó: B.K.

Címkék: Bánfi Kati, Kósa Ruben, Népviselet, Néptánc, Táncház, Zalai Táncegyüttes

Az Országos Táncháztalálkozó közel 20 helyszínéhez csatlakozva, megyénkben Zalaegerszegen és Nován tartottak egész napos programot. Az előbbi helyszínre látogattunk. A pandémiás helyzet miatt a Budapesten a Papp László Arénában hagyományos, óriás létszámú résztvevővel zajló Országos Táncháztalálkozó helyett, országszerte közel 20 helyszínen tartottak hasonló felállású, azaz tánctanításból, népzenei koncertből és kézműves kirakodó vásárból álló egész napos programot, július első hétvégéjén.

Különbséget kell tenni a hétköznapi, az ünnepi viselet, valamint napjaink színpadi viselete között

A Zalai Táncegyüttes szervezésében Zalaegerszeg (Városi Hangverseny- és Kiállítóterem) is egyike volt a bekapcsolódó településeknek. Az országos Táncház Egyesület programjához idomulva szerveztük meg a napot.

- Szándékosan egy belvárosi helyszínre, mert célunk az, hogy rendszeresek legyenek a táncházak, olyan helyszínen, ami könnyen megközelíthető. Ehhez a hangversenyterem ideális – mondta Kósa Ruben, a Zalai Táncegyüttes művészeti vezetője. – Újításként megjelent a táncfilm műfaj, mely vetített táncklip válogatás. Valamint Vas megyéből érkezett Hámori Sándor népviseletgyűjtő, aki kétóránként kalauzolta is a látogatókat az emeleti tárlaton. A viseletek, ahogy a táncok is, az egész Kárpát-medence területéről mutatnak ízelítőt – mondta Kósa Ruben, aki párjával Kósa-Kemes Laurával mezőségi táncokat tanított. Míg a házigazda egyesület korábbi kiemelkedő tagja, Hajdú Flórián (Gerlecz Nóra közreműködésével- képünkön) vajdaszentiványi táncokat tanított. A következő nagyobb táncházat pedig szeptemberre tervezik a szervezők.

Hámori Sándor népviseletgyűjtő, táncos múltjából és a számára még egykor megtapasztalható vidéki életből hozta elhivatottságát. Ennek eredményeképpen ma már közel 4000 darabos gyűjteménnyel rendelkezik és a népi kultúra egyre szélesebb szegmensére lát rá érdeklődését kielégítve. A tárlatvezetése közvetlen hangnemű volt, nem misztifikálta túl az egyes viseletek kialakulását, viszont aprólékosan ismeri a ruházatok jellegzetességeit. Különbséget kell tenni a hétköznapi, „azt vették fel, ami vót” és az ünnepi viselet, valamint napjaink színpadi viselete között. Azt is tudomásul kell venni, hogy a viselet folyamatosan változik, és bár a közösségeknek megvolt a maga szabályrendszere a megjelenésre, apróbb változásokkal mégiscsak tágíthatók voltak a keretek, nem volt minden kőbe vésve. A gyűjtő elmondta, van olyan viselete, melyen háromszori hímzés látható, az idők haladtával az eredetileg szellős hímzést új mintával sűrítve újították meg.

Hámori Sándor még elmondta, a személyes élmények nyomán fordult a szakirodalom felé, mely nagyon gazdag Magyarországon. Megvannak a megszokott kiállító helyei is, túl nagy távolságra nem megy, mivel nagyon költséges a ruhák szállítása és megfelelő módon való kiállítása.