Mackópszichológia: miért vonzódunk a játékmacikhoz?

  A pszichológus szerint szorongásoldó hatása van a plüssfiguráknak

A rendhagyó tárlatvezetésre a Múzeumok éjszakáján került sor. Mint arról már korábban beszámoltunk, két magángyűjtő és a keszthelyi Vidor Játékmúzeum jóvoltából több száz különböző méretű és korú plüssmackó „vendégeskedik” a Mindszentyneum időszaki kiállítótermében. De vajon miért szeretjük a macikat akár plüssállat, akár mesehős formájában, sokszor még felnőttként is? – tette fel a kérdést az est során a pszichológus.

Jobbról Hajdu Ildikó klinikai szakpszichológus

Hajdu Ildikó többek között elmondta, hogy a jelenség az úgynevezett tárgykapcsolatelméleten alapul. Olyan tárgyhoz ragaszkodunk, vagy olyan tárgy közelségét, „társaságát” keressük – főleg stresszhelyzetben – ami biztonságot ad. Mindez a szülő-gyerek kapcsolatra, különösen az anyával való kapcsoltra vezethető vissza. A gyerek megfogja a macit, játszik vele, rávetíti az érzéseit, sokszor beszél is hozzá, ha pedig fél vagy stresszes helyzetbe kerül, belekapaszkodik, magához öleli. Vagyis a mackó helyettesítheti az anyát annak távollétében, de lehet egy átmeneti tárgy is, ami segít a szülőtől való leválás időszakában. 

A mackók a mesékben sokféle tulajdonságot szimbolizálnak

A medve, a mackó ugyanakkor egy archetipikus figura is, mely összetett szimbolikával rendelkezik – tette hozzá a pszichológus. Egyszerre jelenti az erőt, a hatalmat, de a gondoskodást és a nyugalmat is. Ha felnőttként tekintünk egy játékmackóra, az pedig az ártatlan gyermekkor nosztalgiáját sugallhatja. Hiszen a mackó mindig ott van, rendelkezésre áll és a gyerek fantáziáján keresztül válaszol bizonyos kérdésekre, problémás helyzetekre. Ám soha nem ítélkezik és képes oldani a magányt. Szorongásoldó hatása van. Hajdu Ildikó megjegyezte: nem is gondolnánk, hogy mennyi felnőtt ember alszik macival, vagy valamilyen más „alvókával”.

A mackó ugyanis, mint arról már szó volt, felidézi a régi gyerekkort, a belső gyereket. Megerősítheti az identitásunkat, hogy kik voltunk, és kik lettünk. Ha nincs régi erős identitásunk, akkor felnőtt korban zavar támadhat az énképünkben. A pszichológus szerint a mackón keresztül önmagunkat kell megismernünk.

A sokféle mackó között sétálva az esten az is elhangzott, hogy a mesékben szereplő macik sosem egyformák, hiszen a történet felerősítheti vagy elnyomhatja a már említett karakterjegyeket. Van olyan mackóhős, akinél tényleg az erő dominál, másokban inkább a bölcsesség. Micimackó néha talán együgyűnek, naivnak, vagy éppen filozofikusnak tűnik. De vannak gonoszkodó, vagy túlságosan anyáskodó, gondoskodó mackó-karakterek is. A pszichológusok szívesen használják őket a terápiák során pont azért, mert szinte minden archetípust megjelenítenek. 

A „Mackók, mesék és egy ölelésnyi történet” című kiállítás még július 17-ig várja az érdeklődőket.