Adjunk, mennyit és mire?

A zsebpénz szerepe a pénzügyi tudatosságban

Szülők, pedagógusok, banki szakember és nyolcadikos gyerekek ezekről a kérdésekről cseréltek véleményt Domján Tímea történelem–informatika szakos tanár, mesterpedagógus vezette kerekasztal-beszélgetésen a Zalaegerszegi Petőfi Sándor Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában.

A mai gyerekek nagyon korán, már alsósként kapcsolatba kerülnek a pénzügyekkel. Vásárolnak az iskolai büfében, vagy olyan online játékokkal játszanak mobiltelefonjukon, amelyek használatához virtuális, illetve valós pénzt kell fizetniük. Mindebből következik, hogy a pénzügyi ismeretek oktatását és a pénzügyi tudatosságra való nevelésüket időben kell elkezdeni, otthon és az iskolában is – vezette fel a beszélgetést Domján Tímea. Hogyan is lehet ez hatékony? Sokoldalú megközelítéssel, gyakorlati példákon és saját tapasztalatokon át. A zsebpénz kiváló eszköz erre, mert általa a gyerekek megismerkedhetnek a pénz értékével, okos beosztásával, a takarékosság fontosságával, terveik teljesülése érdekében az anyagi feltételek megteremtésével. Mondhatni kicsiben tudják modellezni a rendelkezésükre álló pénz megfelelő kezelését, ami megalapozhatja azt, hogy felnőttként is jól tudjanak bánni vele, mondta a mesterpedagógus.

A szülői hozzászólásokból kiderült, van, aki ad zsebpénzt, ami fogalmát tekintve heti rendszerességű juttatás, és van, aki nem. Az egyik álláspont szerint, házimunkára, vagy saját szoba kitakarítására nem jár, mert a gyerek kötelessége, hogy segítsen be az otthoni teendőkbe. Van, aki nem ad rendszeresen, csak időként „büfépénzt”, ha gyereke valamit szeretne vásárolni az iskolai büfében az otthonról hozott tízóraija mellé. Van, aki erre nem ad plusz pénzt. Az egyik szülő úgy vélekedett, hogy a már egyetemen tanuló nagyobbik gyereke éppen azért tudja beosztani a heti zsebpénzt, mert azt megtanulta kiskorában.

Domján Tímea mesterpedagósus (középen)

De mégis mekkora legyen ez az összeg, ami elegendő lenne egy hétre, és talán még maradna belőle? Ötszáz és ötezer forint közötti, ha mód lenne rá, vélekedtek a jelenlévő gyerekek. Nem mindegyikük kap heti rendszerességgel pénzt, de mindegyikük kap a nagyszülőktől, rokonoktól ünnepek alkalmával, amit elmondásuk szerint félretesznek, illetve beosztanak. Ebből vesznek ajándékot a szülőknek, vagy biciklikre, gitárra spórolnak. Ennek kapcsán felmerült: hol gyűjtsék? Bankszámlán, hiszen már van nekik, így bankkártyájuk is. Persze a felnőtt bankkártyával közel egyenértékű gyermek bankkártya csak 14 éves kortól válik elérhetővé, de nem minden szolgáltatással. Ennek célja, hogy megóvják a gyermekeket a meggondolatlan döntésektől. A szülő is tehet ennek érdekében, hiszen a napi limit beállításával kontrollálhatja a bankkártya használatának mértékét. A gyerekre bízott bankkártya már a sokadik lépés a pénzügyi tudatosságra való nevelésben, amelyben a legfontosabb tényező a szülői minta. Ha a gyerek azt látja, mindig jut valami nagyobb dologra, akkor soha nem tanulja meg a pénz beosztását, szögezték le a szülők. Persze vannak buktatók, kifolyhat a pénz a kezükből, ezért egyetértettek abban is, hogy a gyerekeket folyamatosan oktatni kell, még akkor is, ha legjobb tanulópénz a saját tapasztalat.

A kerekasztal-beszélgetés konklúzióval zárult, miszerint a szülők és a gyerekek állítsanak fel egy közös szabályrendszert a rendszeresen vagy időként kapott zsebpénzről. Hol gyűjtse, hogyan ossza be, mire költse, de ebben azért legyen szabadkeze a gyerekeknek. Ezáltal nő önbecsülésük. Pénzügyi tudatossághoz vezető útjukon sokkal határozottabban és céltudatosabban tudnak haladni, és készülni felnőtt életükre, hangsúlyozta Domján Tímea.