Őszi csillaglesés

Az őszi csillagképek volt a fő téma, de bármely égi érdekességről lehetett kérdéseket intézni a szakemberekhez. Valamint néhány bolygót is látótávolságba varázsoltak a távcsövek segítségével. 

Bánfalvi Péter

Elsőként a Holdat vették gorcső alá, majd az Esthajnal csillagként elhíresült Vénusz bolygót, melynek megfigyelésére nem sok idő adódott, hiszen gyorsan a horizont alá bukott. Többek között elhangzott, a bolygó egész felszínét felhőréteg borítja 40 kilométeres magasságban, a 475 fok hőmérsékletű égitest üvegház hatásban „szenved”. Az eső itt mindössze 20 kilométer magasságig közelíti az égitestet, aztán a magas hő miatt párolog vissza a 40 kilométeres magasságig. A bolygó láthatósága a közeljövőben nőni fog. 

A következő látványosság a Szatrunusz és gyűrűje, valamint a látótérbe kerülő néhány holdja (a meglévő 80 közül) volt. Végül a Jupiter is feltűnt az egyre sötétedő égen (a csillagászok nagy bosszúsága, szomorúsága az egyre több műhold, mely zavarja az égi megfigyeléseket). A Jupiter mellett jól kivehető volt a négy Galile holdja is, melyek felfedezőjükről kapták nevüket. Az est során az égitestek elnevezése, a meteorok, meteoritok is szóba kerültek.