Péterfy Bori zenéről, színészetről, traumákról

Borikönyv-bemutató a Deák Ferenc könyvtárban - Péterfy Borinak a színpad a drog

A „Love Band” énekesét már sokszor láthatta a zalaegerszegi közönség színpadon; de eddig csak koncert közben. Pódiumest keretében most mesélt először gyerekkoráról (arról a művészi közegről mely már akkor körülvette), a pályakezdésről valamint az alternatív színházak és zenekarok világáról (Krétakör, Amorf Ördögök). De életének nehéz pillanatai, sorsfordító és jellemformáló eseményei is szóba kerültek. Na és az a kérdés is, hogy nem okoz-e némi tudathasadást számára, hogy színész, rockdíva és egy kamasz fiú édesanyja is egyszerre?

Karáth Anita, Péterfy Bori, Tóth Renáta

Egyáltalán hogyan egyeztethetők össze ezek a szerepek, feladatok? Mikor színészként áll színpadra, (vagy a kamerák elé) az valóban egy szerep, amit próbál a lehető legjobb tudása szerint eljátszani. A koncerten viszont saját maga tökéletes változata jelenik meg – fogalmazott. Mint mondta, szerencsére nincs szüksége drogokra, mert neki a színpad a drog, az eufória. A művészet pedig a traumák feldolgozásában is segíti az embert.

Mindez kiderül a Borikönyvből is: Péterfy Bori őszinte, giccsmentes, kalandos, örömöktől és drámáktól sem mentes életrajzát Tóth Júlia Éva foglalta kötetbe, mégpedig Bori elbeszélései alapján. A könyv mégsem egy hagyományos interjúkötet, vagy életrajz; belelapozva sokkal inkább egy színes rocklexikon benyomását kelti. A fotók és grafikák közötti szövegekből azonban feltárul a színész, énekes világa.

Ahogyan az a kötetbemutatón is elhangzott, a cél az volt, hogy egy művészi kivitelezésű „tárgy”, vagyis könyv szülessen, amiben Bori egyénisége, sokszínűsége maximálisan benne van. Figyelembe vették azt is, hogy manapság egyre kevesebben olvasnak hosszú szövegeket, így sok fotó és grafika illusztrálja a könyvet. Olyan mintha ő írta volna, de igazából az énekes „csak” mesélő. 

A jó hangulatú esten az is elhangzott, hogy furcsán megváltozott a világ a social media miatt. Manapság teljesen más közegben vannak a fiatalok, mint a 90-es évek elején, amikor ő kezdte a pályát. Úgy érzi, hogy ma is sok a tehetség és gyorsan lehet sikereket elérni, viszont több a szorongás is. A gondok ellenére nem látja sötéten a helyzetet, mert a világ kinyílt, rengeteg a lehetőség. A baj inkább az, hogy a tehetségek külföldre mennek. Hozzátette: a művészet lehet egyfajta szócső, ami rávilágít a problémákra, de csak akkor, hanem „mázzal” öntjük le. Azt tapasztalja, hogy azok a színházak ahol ő játszik, dugig vannak nézőkkel. Van érdeklődés a kortárs darabok iránt. A szakértők szerint hiába terjed az A.I., a színházakat nem teszi majd tönkre, mert mindig fontos lesz élő embert és élő színpadi játékot látni.

A beszélgetésen szóba került a Péterfy Bori és a Love Band legújabb, immár 8. albuma, a Medúza is. A címet Luciano Garbati argentin–olasz szobrász fordított Medúza-szobra ihlette. A kompozícióban a nő áll Medúzaként, és a kezében van Perszeusz levágott feje. (Sokszor hivatkoznak úgy a műre, hogy „A szobor, amely gyógyítja a nőket”. ) Az új lemez az énekes válása után készült, így ebben a „Medúzában” is benne van az igazságszolgáltatás, a traumafeldolgozás… Ne hagyjuk, hogy akit szeretünk korlátozzon, végül megmérgezzen minket. Hiszi, hogy mindig dönthetünk és javíthatunk a sorsunkon, a tragédiák után pedig megerősödve állhatunk fel.