A szinkronizálás iparág lett

Besenczi a színházbaráti klubban

A társalgást Iványi Ildikó vezette. Mint bevezetőjében mondta, nehéz helyzetben van, hiszen az elmúlt hónapokban számtalan újságcikk látott napvilágot az igazgatóválasztással és Besenczi Árpád személyével kapcsolatban, ezért nem könnyű újat kérdezni. A klubtagok mindenekelőtt az igazgató katonaéveire voltak kíváncsiak, amit az egykori egerszegi Petőfi laktanyában töltött.

A direktor elmondta, hogy 27 évvel ezelőtt, jogi előfelvételisként valóban itt volt katona, ezért néhány hónapja, az igazgatóválasztás első bizottsági meghallgatása után egyből el is látogatott az egykori laktanya helyére. Örömmel látta, hogy ott azóta egy főiskolai campus van. Mivel van zalaegerszegi rokona, katonaként gyakran kijárt Rózsika nénihez mákos palacsintát enni, mert az az egyik kedvenc étele.

Amúgy többször járt a „néhai” Tisztiklubba, és alkalom adtán az akkor létesült színházba is.
Ha már a rokonságnál tartunk: nagyszülei Káptalantótiból illetve Zalahalápról származnak, ezt követően mentek Baranya megyébe. Így nem csoda, hogy igazi dunántúli embernek vallja magát, szereti a tájat; ezért nemcsak Pécsett, Zalában is otthon érzi magát.

A következő kérdésekből kiderült, hogy az utóbbi időben kissé már megcsömörlött a pesti élettől, úgy érezte, váltania kell, s erre 45 évesen még van lehetősége, ezért pályázta meg a Hevesi-színház igazgatói posztját. Igaz, a József Attila Színháznál eltöltött 15 év nagyon szép és tartalmas volt (még most is játszik jó néhány darabban).

Kolléganője, Ullmann Mónika a napokban meg is kérdezte tőle: „hogy bírod nélkülem ott lenn Egerszegen?”. A színésznő tréfásan arra utalt, hogy az utóbbi években Besenczi vagy a férjét, vagy a szeretőjét játszotta a József Attila Színház aktuális darabjaiban.

Az új direktor a még futó szerepeken kívül leginkább szinkronizálni jár a fővárosba. Mint mondta, a szinkronból mára már komoly iparág lett, nagyon sok szinkronstúdió létesült Magyarországon. Annál is inkább mert a rengeteg „olcsó” filmsorozat miatt gyakorlatilag kevés idő alatt óriási munkát kell elvégezni. Nagyon sok színész viszont csak a szinkronból él. A vidéki művészek azonban ettől el vannak zárva, s ezt nem tartja annyira jónak.

Sajnos egyelőre ezt tudomásul kell venni, mint ahogy azt is, hogy már a hangokra is castingok vannak: magyar szinkronszínészek hangjai kerülnek ki Amerikába, ahol eldöntik, hogy ki hasonlít leginkább az eredeti szereplőhöz. Nagyon büszke rá, hogy például a Star Wars című filmen ő szólaltathatott meg egy olyan karaktert, aminek az amerikai eredetiben torzított gépi hangot adtak.

A hazai filmgyártással kapcsolatban Besenczi Árpád elmondta: a magyar film nagyon zárt közösséget alkot, szinte ugyanazt a 15–20 embert hívják forgatni, nehéz ebbe a körbe bekerülni. Vidékről szinte lehetetlen. Pécsről a fővárosba került fiatal színészként, kezdetben neki is meg kellett tapasztalnia, hogy kapcsolatok nélkül nagyon nehéz elindulni.

Ezért is szeretné kinyitni a Hevesi Sándor Színház kapuit; hogy minél több helyre menjenek a művészek, s minél több helyről jöjjenek nézők az egerszegi teátrumba.