Mit jelentenek a városok egyes státusai?

Legyünk tisztában a fogalmakkal

Az egyes kategóriák pontos meghatározása már csak azért is fontos, hogy megértsük az elmúlt több mint száz év történelmi és politikai eseményeit. Dr. Hóbor Erzsébetet, a Közigazgatási Hivatal nyugalmazott vezetőjét kértük meg a fogalmak, illetve a városok jogi kategóriáinak tisztázására.

Rendezett tanácsú város: 1870–1929 között kaphatták a városok ezt a státust. Mezővárosokból és kisebb szabad királyi városokból alakultak ki a rendezett tanácsú városok. Ezek nem tartoztak bele a járási szervezetbe, hanem közvetlen vármegyei hatáskör alá tartoztak. 1929-ben aztán, a 30-as törvénycikk változtatott jogállásukon, és döntő többségüket megyei városi rangra emelte.

A rendezett tanácsú városok legfőbb szerve a  tanács testülete volt, első számú tisztségviselője pedig a polgármester. Őt főjegyző, aljegyző, ügyész és más tisztségviselők követték a testületben. A lényeg, hogy elsőfokú közigazgatási hatáskörük volt. 1886-ban 112 ilyen jogállású város volt az ország területén. A trianoni békeszerződés után számuk harmincháromra csökkent. 1929-ben pedig, mikor megszűnt ez a jogállás, 45 ilyen rendezett tanácsú város volt az országban.

Tanácsrendszer: A II. világháború után szovjet típusú tanácsi rendszer alakult. A népfrontjelöltek megválasztásával alakultak ki a testületek. Volt egy nagyobb létszámú testület, a tanács, s ebből választottak egy kisebb, operatív munkát végző testületet, a végrehajtó bizottságot.
A rendszerváltást megelőző évtizedekben 4 tanácsi törvény rendelkezései adtak irányt: az 1950. évi I. törvény (ez tulajdonképpen letette a tanácsrendszer alapjait); az 1954-ben módosított törvénykezés; az 1971. évi I. törvény; és az 1985-ös módosított törvény.

Ezekre a módosításokra a feladatok és hatáskörök gyakori változása miatt került sor. A négy törvény közül a legmodernebb az 1971-es törvény volt. A jogalkotó itt már megfogalmazta azt a fontos kitételt, hogy a tanácsok államigazgatási, népképviseleti és önkormányzati szervek. Ez utóbbi pont különösen fontos, hiszen már benne volt a mai önkormányzatiságnak sok alapvetése. A törvény a korábbiakhoz képest korszerűbben szabályozta a feladatokat és hatásköröket.

Önkormányzatiság: Az 1971-es, illetve annak 1985-ös módosítása is alapul szolgált 1990-ben az önkormányzati törvény megalkotásánál. 1971-ben például a törvény kimondta, hogy a községi közös tanácshoz tartozó kistelepüléseknek legyen képviselete, 1985-ben ezt tovább finomították, hogy ne csak képviselete, hanem elöljárójuk is legyen. Tulajdonképpen ebből alakult ki az önkormányzati törvénynek az a szabályozása, hogy a legkisebb településnek is legyen külön polgármestere.

A rendszerváltozás utáni törvény megalkotásának alapelveit nagyban befolyásolta az európai országok által 1985-ben elfogadott „Önkormányzatok Európai Chartája” is. Ennek lényege az volt, hogy Európa-szerte az állampolgárok minél nagyobb arányban vehessenek részt a közügyek intézésében.

Ez a charta hozta be a szubszidiaritás fogalmát is, vagyis, hogy az állampolgárok ügyeiket a lakóhelyükhöz eső lehető legközelebbi helyen intézhessék. Az önkormányzatiságban fontos szerepe van továbbá a részvétel fogalmának. Lehet közvetett (választott képviselőn keresztül) vagy közvetlen (népszavazás, népi kezdeményezés) „részesedés” a közügyekben való részvétel esetén.