Suszteráj

Meseműhely a Liszt-iskolában

Az önmagában is felbecsülhetetlen értékű bemutatót archív fotók színesítik, nagy mesemondókat bemutatva, és egy kis irodalmi összeállítás Benedek Elek, József Attila, Ady Endre, Gábor Andor cipészethez kapcsolódó meséivel. Így az ezeréves Zala múltját finom mozdulattal kapcsolták Benedek Elek évfordulójához. S hogy a kettő miként függ össze?

 A gyorstalpalók világában valóban érthetetlen asszociációnak tűnhet. De mint azt a megnyitón Pácsonyi Imre, a megyei közgyűlés oktatási és művelődési bizottságának elnöke gyermekkori emlékeit felidézve megjegyezte, régen korántsem volt jellemző ez a rohanás. Aki betért a suszterhez, ott bizony le kellett ülni, a komótos mozdulatokat ki kellett várni, a történeteket, meséket, tréfákat végighallgatni, s bár a mester nem bírt pszichológusi végzettséggel, mégis jót tett a betérő lelkével is.

– Ennek a sajátos miliőnek, a varázslatos világnak a bemutatásáért köszönettel tartozunk. Aki még ismeri ezeknek a régi eszközöknek a funkcióját, az ossza meg a többiekkel. Mert ma már sokan nem értik a régi mondásokat, hogy a suszter miért maradjon a kaptafánál, a rámás csizma mit is jelent – mondta Pácsonyi Imre.

A megnyitót zalai és szlovén népzenészek, néptáncosok közreműködése tette ünnepélyessé. A kiállítást meghatódva tekintette meg Marton István családja is.