Régészeti tárlat a múzeumban

A körárkoktól a kőfalakig című tárlat az elmúlt tíz esztendő Zala megyei régészeti ásatásainak legérdekesebb, vagy legjellemzőbb leletanyagait tárja a látogató elé. Tíz év, húsz helyszín; a neolit körárkoktól kezdve egészen a török korig. A most bemutatott leletek többek között az M7-es autópálya nyomvonalán lezajlott megelőző feltárások egy részének kincseiből, valamint a sormási, keszthelyi, fenékpusztai, zalalövői, alsónemesapáti ásatások anyagából állnak össze. A látogatók azonban a zalaegerszegi vár történetével is megismerkedhetnek: a bíróság illetve a piac környékén lezajlott ásatások tükrében.

A kiállítás – melyet Straub Péter, a Göcseji Múzeum osztályvezető régésze rendezett – nemcsak a hagyományos módon, vitrinekbe rendezve mutatja be a látogatóknak a szépszámú anyagot, hanem enteriőrök, tárgymásolatok, makettek és 3D-s rekonstrukciók is megjelenítik az egyes korszakokat.

A tárlatnyitón köszöntőt mondott Kaján Imre, a Göcseji Múzeum vezetője, valamint Balaicz Zoltán polgármester. Elhangzott: ez a kiállítás az utolsó nagy bemutatója az intézménynek, hiszen komoly átalakítás előtt állnak. A Modern Városok program keretén belül létesülő Mindszenty-központtal együtt ugyanis a múzeum épülete is megújul.

Szabadics Zoltán, a Szabadics Zrt. elnöke a vendégeket köszöntve elmondta: több mint tíz évvel ezelőtt, az útépítésekhez kapcsolódó szakfelügyeletek és feltárások során került kapcsolatba a megye régészeivel. Hiteles embereknek ismerte meg a múzeum munkatársait, akik munkájukkal nemcsak a múlt értékeire hívják fel a figyelmet, hanem a megye és az ország vagyonát is gyarapítják.

Dr. Költő László régész, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának nyugalmazott igazgatója a kiállítást megnyitva kiemelte: gazdag válogatást láthatunk az elmúlt tíz év anyagából, méghozzá modern feldolgozásban. A leletek többsége most először kerül a nagyközönség elé. Az évezredeket felölelő tárgyak nemcsak itt élt elődeink mindennapjairól adnak képet, hanem betekintést engednek a régészek és restaurátorok munkájába is. Annál is inkább, mert rengeteg rekonstrukció és installáció is színesíti a kiállítást. Az is örömteli, hogy a tárlaton a régészetben használt legújabb technikák is megjelennek: a neolit körárkokhoz kapcsolódva egy külön archeometriai blokk mutatja be a légifotózás és a geofizikai mérések egyre hangsúlyosabb szerepét.

S hogy a bevezetőben feltett kérdések se maradjanak megválaszolatlanul: mindjárt a kiállítótér első felében elénk tárul egy neolit hosszúház kicsinyített (1:10 méretű) modellje, ahol még az épület körül "szorgoskodó" eleink mindennapi életbe is bepillantást nyerhetünk.

A tárlat másik látványos eleme a szarvasáldozatot rejtő gödör, ami a kelták korába kalauzolja el a látogatót. A kelta mitológiában a szarvas fontos szerepet töltött be: a termékenység, a halhatatlanság és az újjászületés szimbóluma volt. Ezért a kelta újév alkalmával (október vége/november eleje) gímszarvasokat áldoztak fel; ami a kezdet és a vég, a születés és a halál szimbolikájával hozható összefüggésbe.

Hasonlóan érdekes kérdés az is, hogy a 76-os út mellett, Alsónemesapáti közelében feltárt kora Árpád-kori sírok halottainál miért találtak rendre pénzérméket? Az Árpád-korban még élt az obulus-adás szokása, vagyis a halott szájába vagy kezébe érmét tettek, hogy a túlvilágra való utazásért tudjanak fizetni a révésznek. A szeptember 30-ig látogatható tárlaton egy olyan gyermekcsontváz látható, akinek a szájából került elő egy pénzérme.