A maximumon teljesítettek

A jó szereplés egyenlő a megmaradással

– Amikor az ember elindul az edzői pályán, vannak álmai, mit szeretne elérni – így Gáll Tamás. – Az álmok között az 5. hely és szerencsés sorsolás folytán az MK 4-es döntője szerepelt. Amikor a bajnokság elején a vezetőkkel megfogalmaztuk a célokat, elsődlegesen a 8-ba kerülés volt a terv. Ezen belül szerettünk volna minél előbbre végezni. A mezőnyre pillantva elmondható, hogy az első 4 együttest nem lehetett megelőzni. Költségvetésben, játékosállományban jóval jobbak nálunk. Az 5. hely megszerzésével a lehető legjobb eredményt érte el a csapat.

– Miben látja a jó szereplés zálogát?
– Először is jól sikerültek az igazolásaink. Crasnoscioc, Bukovszki és a visszatérő Czukor hozták azt a teljesítményt, amit elvártam tőlük. Mellettük a régi húzóemberek, akik már több éve a csapat tagjai, szintén odatették magukat. A siker talán legfontosabb tényezője a csapategység volt. Nem tartozunk azon együttesek közé, amelyek nagy egyéniségekkel rendelkeznek. Nálunk a már említett tényezők jelentettek óriásit.

– Elemezve a csapat eredményeit elmondható, hogy nagy hullámvölgyek, -hegyek nem jellemezték a ZTE játékát. A nyerhető mérkőzéseket hozták...
– Kétségtelen tény, kiegyensúlyozott szereplésünk is hozzájárult az 5. hely megszerzéséhez. A velünk hasonló tudású csapatok jóval nagyobb formahullámzással játszották végig az alapszakaszt. Mindig a döntő fontosságú találkozók idején voltunk jó formában. Utólag könnyű elmondani, de megvalósítani nem volt egyszerű.

– A rájátszásban a Győrrel találkoznak. Elméletileg a négy nagy közül a leggyengébb. Mi várható a ZTE-től, próbálják meglepni a jóval esélyesebb Rába-partiakat?
– Nem az a realitás, hogy mi továbbjutunk. A csapat felszabadultan játszhat, csak a Győrnek lehet veszítenivalója. Titokban reménykedem, hogy hazai pályán megszorongathatjuk őket, esetleg nyerhetünk. A továbbjutásunk csodaszámba menne. Egy biztos, nem rakok terhet a lányok vállára, mert nincs miért. Remélem, nagy küzdelemre késztetjük a győrieket, s akkor már megtettük a magunkét.

– A férficsapatok mintájára, az 5–8. helyért idén először a hölgyek sem mérkőznek. A ZTE így 5.-nél rosszabb nem lehet. Jónak vagy rossznak tartja a kezdeményezést?
– Lehetett volna rájátszás itt is, de ezt sem tarom rossznak. Aki elemzi a női bajnokságot, az láthatja, hogy az első négy mögött lévő csapatok – a két utolsót (Cegléd, BEAC) leszámítva – külön kisbajnokságot játszottak, amelyben mi voltunk a legjobbak. Igazából ez volt a mi tudásszintünknek megfelelő.

– Milyen lehet a csapat jövőképe?
– Pár nappal ezelőtt nagyon jó hírrel szolgáltak számunkra a vezetők. Egyrészt gondolom azért, mert jól teljesített a csapat. Jövőre is lesz női kosárlabda Zalaegerszegen. Nem szűnik meg az utolsó klasszikus női csapatsportág. Március közepén ezt kijelenteni – amikor a klubok többsége kardélen táncol – mindenképpen óriási.

Végül szeretném megköszönni segítőim: Török Róbert technikai vezető, Polster Péter masszőr és dr, Békési Ciprián doktor munkáját. Természetesen a vezetőkét, Tóth László ügyvezetőjét és Zalatnai László, a Zala Volán Zrt. vezérigazgatójának a segítségét. Nélkülük nem lehetett volna ilyen sikeres idényünk.