Ifj. Tancsics visszatért

– Sikeres sportolói pályafutást hagytam magam mögött – így ifj. Tancsics László. – Egy-két versenyem lehetett volna jobb, de megesett, amikor Fortuna mellém állt. A vége alakulhatott volna szebben is, ha nincs a betegségem. Jó lett volna még a 2007–2008-as évet is úgy zárni, ahogy terveztem, de a sors döntött így.

– Mire emlékszik vissza a legszívesebben versenyzői pályafutásából?
– A korosztályos világversenyeken jól teljesítettem. A felnőtteknél a 2004-es kijevi Európa-bajnokságon három bronzérmet szereztem, hatból hat jó fogást teljesítettem, itt voltam a csúcson. Magyar rekordokat állítottam fel.

– Hajdanán, amikor eligazolt a ZTE-től, mindenképpen lépni kellett?
– Az anyagiak és a körülmények miatt igen. Szakmailag nem nagyon, mivel a ZTE versenyzőjeként is rendre edzőtáborokban készültem, de megérte a váltás.

– Edzőként nem akart főállásban dolgozni?
– Bánt a dolog, mert trénerként szerettem volna egy magasabb lépcsőfokon dolgozni, mivel a TF-en szakedzői diplomát szereztem. A ZTE-nél a főállású státusa nincs esély. Örül a vezetés, ha működtetni tudja a klubot.

Apuval társadalmi munkában, csekély tiszteletdíjért dolgozunk, de szívesen végezzük a munkát, mert szeretjük a sportágat. Az igazság az, hogy a súlyemelés Magyarországon nincs a reflektorfényben, még akkor sem volt, amikor szép eredményeket értünk el. A kollégák döntő többsége munka után, hasonló körülmények között dolgozik, mint apu és én. Csak páran tehetik meg, hogy főállásban ténykednek.

 – Milyen érzésekkel tért vissza, változtak a körülmények?
– Jó érzésekkel, tettre készen tértem vissza. A körülmények jobbak, a sportcsarnokban egy korszerűbb terem vár ránk, és az öltözési lehetőségeink is megfelelőek. Ami a régi, öregek a súlyzókészletek. Ami pozitív energiával tölt el, hogy a gyerekek erősek, lelkesek, szeretik a súlyemelést. A munka után ide eljönni 1–1,5 órára kikapcsolódást, felüdülést jelent.

– Lehetnek a szakosztálynál újabb Tancsicsok?
– Természetesen. Vannak fiatalok, akik nemrég ismerkedtek meg a sportággal, akad köztük tehetség, nem sokára a diákolimpián bizonyíthatnak. Jó érzés itt lenni, még ha az anyagi körülmények egyre nehezebbek is.