Csontok a kertmozi alatt

Amiről a föld mélye mesél

A magyar tenger folyamatos változásban van. Így volt ez sok-sok évvel ezelőtt, és így van manapság, valamint várhatóan így is lesz ez mindig – mondta  Havasi Bálint előadásában. A régész szerint ebbe a természetes folyamatba az embernek nem szabad beleavatkoznia. Hozzátette: elképzelhető, hogy a folyamatos felmelegedés miatt 2050-re már jelentősen csökken a tó területe, és 2200-ra akár teljesen el is tűnhet. A tó környékén található történelmi emlékek kapcsán főképp Fenék-pusztáról és Zalavárról beszélt a szakember.

Mint ismeretes Fenékpusztán egy grandiózus ókeresztény bazilika állt a rómaiak idején. Ma már csak a magtár és a déli kapu látható, de a régészek folytatni szeretnék a nyáron megkezdett ásatásokat, bízva abban, hogy minél több kincs kerül elő a föld mélyéről, illetve, hogy sikerül a lehető legnagyobb területen feltárni a valamikor itt álló építmények maradványait.

Zalavár kapcsán Havasi Bálint megemlítette: nem véletlen, hogy nyáron az 1000 éves Zala rendezvénysorozat egyik fő helyszíne volt, hiszen a Krisztus utáni IX. században a Frank Birodalom keleti határaként ismert területet később Zala megye központjaként említik a leírások. Zalaváron egyébként, ahonnan hazánk egyik legrégebbi leletanyaga származik, a közelmúltban olyan kerámiatöredékeket találtak a kutatók, amelyek szintén azt sugallják, érdemes tovább kutatni a térségben.

A múzeum igazgatója beszélt arról is, hogy ugyancsak számos régészeti „csemege” található a volt keszthelyi kertmozi környékén.  Havasi Bálint elmondása szerint nagyon sok feltáratlan sír van a felszín alatt, és reméli, hamarosan ezen a területen is megkezdődhetnek a régészeti munkálatok. Keszthelyhez és Fenékpusztához kapcsolódóan, egy korábbi, Kiss Gábor nevéhez fűződő tanulmányban egyébként arról olvashatunk, hogy a keszthelyi avar kori sírmezőn folytatott kutatásokkor olyan üveggyöngyöket találtak, amelyekből a Magyar Tudományos Akadémia geokémiai kutatólaboratóriumának vezető munkatársai arra következtettek, hogy már a 6-7. században lehettek itt olyan regionális üvegkészítő műhelyek, melyek akár egy országnyi területet láttak el üvegáruval.

Ez is alátámasztja azt, ami Havasi Bálint vetített prezentációjából ugyancsak kiderült, és amire sokan talán még az itt élők közül sem gondolnak: az amúgy is gyönyörű környezetben számos olyan érték rejtőzik a föld alatt is, ami mellett, vagy ami felett szinte nap, mint nap elmegyünk.