Doctor Parnassus és a képzelet birodalma

Terry Gilliam az Időbanditáktól kezdve A Halászkirály legendáján át a Tidelandig mindig is a másmilyet kutatta, azt, hogy mi van a nyúl üregén túl. A fantasztikus másik világot ezúttal Doctor Parnassus mutatványos kocsija rejti,...
... és az ott található varázstükör, melyen átlépve lenyűgöző mesevilág tárul fel az odalátogató előtt. Csakhogy a jó doktoron saját mágiája sem képes segíteni, hősünk ugyanis évszázadokkal ezelőtt alkut kötött magával a Sátánnal, melynek értelmében át kell adnia neki gyönyörű lányát, Valentinát – a határidő, a lány 16. születésnapja pedig vészesen közeleg. Parnassus, társulatával a kortárs London utcáin hajtva, a megoldást keresi, ami hamarosan – az ördög ismételt megjelenésével és egy titokzatos idegen felbukkanásával együtt – meg is érkezik. A mágus lányának ára azonban egy újabb fogadás.
 
„A mesélés megállíthatatlan” – hangzik el a filmben, és ezt minden bizonnyal maga a rendező is így gondolja, hiszen művét annak egyik főszereplője, a 2008. januárjában éppen a forgatás közben tragikusan fiatalon elhunyt Heath Ledger halála után is folytatta, oly módon, hogy méltó helyettesekről gondoskodott Tony szerepére Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrell személyében. A személycsere teljesen belefér Gilliam őrült, afféle „felnőtteknek szóló Charlie és a csokigyár-szerű” világába, fontos azonban megemlíteni, hogy amellett, hogy ez Ledger utolsó munkája, egy kedves babaarcú színésznő (korábban szupermodell), az egyáltalán nem tehetségtelen Lily Cole első komolyabb feladata is egyben.