Kötet az erdélyi bevonulásról

A Zalai honvédek Erdélyben című forráskiadványt a közelmúltban mutatták be a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A személyes emlékekkel, családi történetekkel is fűszerezett kötetbemutatón a szerzőkön kívül részt vett Balaicz Zoltán polgármester és Illésfalvi Péter hadtörténész, a Honvédelmi Minisztérium háborús kegyeleti főosztályának főtanácsosa is.

Bevezetésképpen Kiss Gábor könyvtárigazgató elmondta: a II. világháborúban részt vett zalai honvédekkel kapcsolatos történeti kutatások huszonöt évvel ezelőtt kezdődtek. Az első kötet 1992-ben jelent meg Frontnaplók a Don-kanyarból címmel, mely szintén Molnár András és Szabó Péter munkája volt. Az azóta eltelt évtizedekben a kutatómunka intenzívebbé vált, a háború 75. évfordulója kapcsán pedig még inkább felélénkült. Köszönhetően annak is, hogy a családok egyre inkább mertek beszélni a témáról, és egyre inkább napvilágra merték hozni az addig rejtegetett régi fotókat és egyéb dokumentumokat. Többek között ez is az oka annak, hogy az utóbbi években egyre több kötet jelenhetett meg a témával kapcsolatban.

Az előző kiadványok inkább az 1942-43-as esztendő eseményeit, és a zalai bakákra vonatkozó emlékeit dolgozták fel. A Zalai honvédek Erdélyben című könyv ezek előzményének tekinthető; az 1940-es észak-erdélyi és székelyföldi bevonulásról, és annak előkészületeiről szól. Azokról a hónapokról, mikor a magyar királyi honvédség alakulatai a második bécsi döntés értelmében megkezdték az erdélyi területek birtokbavételét. A 2. hadsereg III. hadtestének kötelékébe tartozó nagykanizsai 9. gyalogdandár katonái a Sebes-Körös völgyében vonultak be a visszatért területekre 1940. szeptember 6-11. között. A zalai honvédek bevonulása békés diadalmenet volt; incidensek, atrocitások sehol sem voltak. A román uralom alól felszabadult magyar lakosság pedig mindenütt kitörő lelkesedéssel fogadta a honvédeket. Az Észak-Erdélyben töltött hetek felejthetetlen élményt jelentett a bakák számára. Nem csoda, hogy a mozgósítás és bevonulás pillanatait és fontos eseményeit sok honvéd örökítette meg: volt, aki leveleket, naplókat írt, mások pedig fotográfiákat készítettek, ami a polgárság körében népszerű hobbinak számított. A mostani kötet ezekből a régi dokumentumokból válogat.

Illésfalvi Péter szerint a könyv akár fotóalbumnak (hiszen 246 kép található benne), történeti áttekintésnek vagy forráskiadványnak is tekinthető, hiszen korabeli fényképeket és személyes visszaemlékezéseket egyaránt tartalmaz. Számára a legizgalmasabbak a fotók volt, mert hadtörténészként több mint tíz évig foglalkozott korabeli felvételek feldolgozásával, rendszerezésével.

Szabó Péter hozzátette: nemcsak a családoknál fellelhető anyagokból dolgoztak, hanem a korabeli sajtóhírek egy részét is a kötetbe rendezték. Lehetőségeik azonban terjedelmi okokból korlátozottak voltak.

A könyvből kimaradt például 146 fotográfia, amit viszont egy virtuális kiállításon meg lehet tekinteni a zalai levéltár honlapján. Molnár András ezzel kapcsolatban elmondta: ezek a képek is komoly értéket képviselnek, de helyhiány vagy az eredeti kép nem megfelelő minősége miatt kimaradtak a könyvből. Ezeket a képeket a honlapon négy nagy fejezetbe (mozgósítás, bevonulás, kolozsvári hetek, hazaszállítás) rendezték, ezen kívül a fotók készítőiről is látható egy portrésorozat. A levéltár igazgatója megköszönte Zóka Gyula fotográfusnak a régi felvételek digitalizálását és felújítását, ami legalább akkora munkát jelentett, mint magának a könyvnek a megszerkesztése.

A kiadvány néhány zalai és fővárosi könyvesboltban, valamint a levéltárban vásárolható meg.