Kortárs irodalmi hangolódás

A dalok, amik lehetnek megzenésített versek, vagy ismert pop/rock slágerek új szövegekkel, esetleg klasszikusok versei más köntösben: rájátszva még egy kis szöveget-rímet, vagy alájátszva egy-két dallamot. Irodalmi rendezvényeken, fesztiválokon fellépett már többek között Háy János, Beck Zoli (30Y), Karafiáth Orsolya, Takács Eszter, Grecsó Krisztián, Erdős Virág, Kollár Klemencz László (Kistehén), Szűcs Krisztián (Heaven Street Seven) és Szálinger Balázs is.

Az utóbbi páros Szűcsinger néven duóként működik, első fellépésükre tavasszal került sor. A közelmúltban a ZAZEE Kulturális Egyesület meghívására Zalaegerszegre is ellátogatott Szűcs Krisztián dalszerző, énekes, és Szálinger Balázs költő. A tervek szerint az Európa téri Bibliofülkénél léptek volna fel, ám az eső miatt végül a szomszédos Taverna étterem fogadta be a rendezvényt; amit Balázs egyszerűen csak "a közös betegségek estjének" nevez.

Egyórás produkciójuk ugyanis nem csak arról szól, hogy a zalai születésű költő megzenésített verseit hallgatjuk, vagy éppen Szűcs Krisztán ismerős nótái csendülnek fel más szövegezéssel. Ennél sokkal izgalmasabb, amit ők ketten kitaláltak. Adyval, Petőfivel, Beatles-sel, kabaréjelenetekkel és más közös szerelmekkel "játszanak". Közben persze megy a csipkelődés (mert néhol túl sok lett a refrén, máskor meg kimaradt), meg a tréfás, laza társadalomkritika, egy kis EU-fikával fűszerezve. Később a Bunkócska című orosz forradalmi nóta és a Crazy srác is új értelmet nyert.

A fiúk szerénykedtek is, főleg a költő: azt mondja, ő nem előadóművész, de azért mégis összedobtak egy-két jól sikerült "színháziasított" jelenetet (volt kabaré, meg szőlőszínház). Szűcs Krisztián bevallotta, hogy alapból nem szokott hurráoptimista dalokat írni, erre Szálinger az egyik nótáját még megfejelte azzal, hogy azt a címet adta neki: Meghalok.

És ha már e szónál tartunk, az egész Rájátszás sorozat érdeme leginkább az, hogy élővé teszi az irodalmat. Felhívja a figyelmet arra, hogy a költészet egy létező, folyamatosan megújuló, változó és változtatható dolog. Ha pedig mindezt ismert zenészek és kortárs szerzők népszerűsítik kötetlen és hangulatos esteken, akkor talán előbb-utóbb a fiatalabb korosztályoknak is leesik, hogy az irodalom nem egyenlő a tankönyvben szereplő halott szerzők arcképcsarnokával. Mert, ahogy Kukorelly Endre is mondta "az (éldeg)élő magyar irodalom nagyjából kimarad a közéleti diskurzusból" és az oktatásból is. Pedig nem kellene kiejteni az életünkből.

A klasszikusok verseibe pedig időnként művészi módon bele is lehet piszkálni. Újabb értelmi, érzelmi szálat húzni napjaink felé, mai füleknek tetsző dallamokkal kísérve.