Lesz- e új közösségi tér a régi városmagban?

Az építkezés része annak a jó pár éve tartó projektnek, melynek célja a piac és környékének rekonstrukciója. Az egykori városmag ugyanis a városrehabilitációs program kiemelt akcióterületeként szerepel. Hangsúlyos piactér mindig kell egy városba; tudták ezt évszázadokkal ezelőtt is, annál is inkább, mert régen nemcsak az áruk, hanem az információk cseréje is itt ment végbe, sőt a piactér fontos társadalmi események helyszíne is volt.

Bár Zalaegerszeg nem rendelkezik afféle "őspiaccal" (hiszen sokáig a Kazinczy tér adott otthont a vásároknak, a marhavásártér pedig a mai Csány tér – Göcseji út sarkán volt), mégis egy régi piacokat idéző, szimbolikus hely létrehozása szerepelt az eredeti rehabilitációs tervben. Illetve ennek egy modernizált változata: egy 21. századi közösségi tér, ahol a piac nyitva tartási idején túl is vannak események, működnek irodaházak, boltok. Ahol érdemes egyet kiülni, megpihenni.

Ha most teszünk egy sétát a piactéren és a környező utcákon, egy valóban átalakuló, ám egyelőre egy erősen változatos hangulatú és beépítettségű területet látunk. Az elmúlt években átépültek az elárusítóhelyek, több ház is megújult a piac szomszédságában (némelyikbe új üzletek – tejbolt, pékség – is költöztek), felújításra került továbbá a vásárcsarnok és a virágudvar is. Örömteli, hogy a virágudvarral szemközt, a Munkácsy utcában immár új társasházat látunk, alatta üzletekkel. Ezek egyikébe ráadásul egy olyan kávéház létesült, mely vetekszik a főváros és jó néhány egyetemváros kávézóinak stílusával és kínálatával. Az utca másik vége ugyanakkor még mindig sivár képet fest, csakúgy, mint a piactéri lángosos mellett lévő beépítetlen terület, a düledező házfallal, hogy a börtön körüli részről ne is beszéljünk. Persze kell a hely a bolhapiacnak is.

Összességében vannak jól látható, és támogatandó előrelépések, az azonban még nem látszik, hogy az egykori városmagban (a piactér szélesebb környezetében, mondjuk a Várkört is beleértve) a modernitás és átalakulás, vagy az avíttság és lepusztultság lesz e hosszútávon meghatározó. A piactéren és környékén még mindig kevés a zöldterület, a közösségi tér és a program. A vásár nyitva tartásán túl, nem is érdemes arra járni. Jól jelzi ezt az is, hogy az üzletek is a piachoz igazítják (fél)napi működésüket.

Az átalakulás tehát megkezdődött, a terület (piacon túli) új funkciója viszont még nem körvonalazódott. Jó volna pedig, ha a belváros ezen része egy élhető, használható és kihasználható, 21. századi városi térként, vagy kereskedelmi és kulturális negyedként tudna funkcionálni.