Középkori kőtár

Az antik motívumok továbbélése figyelhető meg az első, valószínűleg már középkori kőfaragványokon. A IX. században jött létre a zalavár-várszigeti közigazgatási és egyházi központ, utóbbi funkció a magyar államalapítás után továbböröklődött. A récéskúti bazilika maradványai között is vannak korábbi eredetűek, a Szt. Adorján templom és a bencés apátság építésénél pedig már művészi kivitelezés figyelhető meg. A díszes, XI. századi márványtöredékek a szentélyhez tartoztak, s a XIII. századi felújításkor készültek a kút szoboralakjai.

A román kori kőfaragás emlékei főleg környékbeli, elpusztult kis templomokból ismertek. Az épületszerkezetek elemei a kapuzat, az ívrészletek, a pillér-és oszloptöredékek, a bordanyaláb. Kőbe vésve maradt ránk egy XII. századi határjáró oklevél is.

A XIV-XVIII. századi keszthelyi és Keszthely környéki faragványok már többnyire az egyszerű, szabványos mestermunkát képviselik. Ezek részben egyházi épületekhez, részben kúriákhoz, földesúri lakóhelyekhez kapcsolódnak. A nyíláskeretelések és boltozati zárókövek mellett a dombornűves, feliratos darabok jelentenek különlegességet, mint a szőlőtőkére feszített Krisztus vagy a Festeticsek egyik malmának építési felirata.

   
Középkori kőtár  
Állandó kiállítások

Keszthely, Balaton múzeum