Bibliotheque Pascal

Nem egy happy-mozi, túl azon hogy merész, mert nem kis bátorság kell társadalmilag orrára koppintani nyugatnak keletnek egyaránt, de merész azért is mert a Fehér tenyér egyéni drámai rétegét meghaladóan kísérletet tesz tágabb, általános emberi, szellemi, lelki szinten fogalmazni. Noha látszólag csupán európai keretek között, a két, földrajzi és szociokulturális értelemben is legtávolabbi vidéke, a ködös Albion és a Kárpátok balkáni karneváli világa között. Hogy mennyire sikerül, ki-ki döntse el maga. Én úgy látom Hajdu Szabolcs filmje lehetoség észrevenni a rétegek, távolságok és végletek közötti átfedéseket, lehetoség észrevenni hogy, ha valamitol, a pokol bugyraitól üres a tányér és üres a pohár, sem kenyér, sem bor, minél inkább belezuhanunk az inferno mélységeibe, kiürül a lelkünk, mert ott bizony az utolsó leheletig megpróbálják kiszívni, nemcsak porszívóval. És egyetlen reményünk a gyermek, aki ezt egyszer már megtöltötte és azóta nap mint nap reménykedünk hogy újra és újra megtölti, miközben élhetünk Marosvásárhelyen, Liverpoolban, Keszthelyen, áruljuk vagy rabolják a testünket, lelkünket, vagy éppen mi a másét, vagy csupán egy lakberendezési áruház keltette konform világban tévelyeg a szellemünk.
És lehet gondolkodni, hol, mivel kezdodik a bunbeesés. Mitol kerül egyre mélyebb örvénybe az esendo ember. Egy lány, egy apa, egy anya, férfi, no, áldozatok és áldozók, hol buknak el, miért kell hogy alászálljanak a poklokra?
Ezért jó ez a film. Elsosorban kérdéseket tesz föl. Válaszol is a maga módján, mégis a kérdéseit érzem fontosnak, mert a fölfeszülo, aláhulló hosei leginkább kérdeznek, szembesítenek nyugatit és keletit, balkánit és a 'legfejlettebbet' mind. Feltéve ha még képesek vagyunk megérteni ezeket a kérdéseket, ha még maradt bennünk annyi lélekjelenlét hogy észrevegyük, ez a film rólunk is szól. Bizonyára nehéz lehet elfogadni e kérdések létezését, hiába a bulvár-lapok ricsaja, hiába a szörnyu történetek áradata, ha nem látjuk meg, nem akarjuk felfogni az összefüggéseket. A történetek körülöttünk, közöttünk zajlanak és ha szerencsésebbjei nem is vagyunk közvetlen részesei, elszenvedoi, a történetek ebben a nyitott és egyszerre zárt térben és idoben aktuálisak amelyben élünk. A mi világunkat emelik vagy süllyesztik. Ezek nem a bibliai események, bár hallottam minap egy olyan véleményt (én mégcsak most), mely szerint a bibliában leírt dolgok valójában jóslatok és mint ilyenek, lehetséges, hogy éppen most esnek meg (már ha megesnek). Ha valaki így gondolná, érteni fogja miért üres a tányér és miért üres a pohár, és (no fear) mi is reménykedünk akik másként gondoljuk, mert tudjuk hogy ezt a tányért és poharat valójában mi, a jelenkori civilizáció tesszük üressé (amikor éppen üressé tesszük), szabad akaratunkból, életünket egy élethosszig tartó vezeklo adventté téve.
Eros film ez. Nagyon eros.
Úgy hiszem valóban csak egyetlen válasz van rá. Egy újra eljövo Csendes éj szülötte, aki egyszer már örök áldozatul megtöretett és megszakasztatott, aki azóta lelkünk kenyere és bora.
Addig is ideje lenne kezdenünk valamit a szabad akaratunkkal.
Úgy legyen!

De ha valakit nem érdekel, hogyan él a világ, mi vesz bennünket körül, ne nézze meg a filmet.