Tréfa

magyar filmdráma, 94 perc, 2009
Forgalmazza: Budapest Film
Bemutató:       2009. október 1.
Rendező: Gárdos PéterSzínész: Lengyel Tamás
Váta Lóránd
Kovács Zsolt
Csonka András

{slimbox album="trefa"}images/stories/programajanlo/film/trefa/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="trefa"}images/stories/programajanlo/film/trefa/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="trefa"}images/stories/programajanlo/film/trefa/3.jpg{/slimbox} {slimbox album="trefa"}images/stories/programajanlo/film/trefa/4.jpg{/slimbox} {slimbox album="trefa"}images/stories/programajanlo/film/trefa/5.jpg{/slimbox} {slimbox album="trefa"}images/stories/programajanlo/film/trefa/6.jpg{/slimbox} {slimbox album="trefa"}images/stories/programajanlo/film/trefa/7.jpg{/slimbox} {slimbox album="trefa"}images/stories/programajanlo/film/trefa/8.jpg{/slimbox} {slimbox album="trefa"}images/stories/programajanlo/film/trefa/9.jpg{/slimbox} {slimbox album="trefa"}images/stories/programajanlo/film/trefa/10.jpg{/slimbox}

Gárdos Péter – az idei Filmszemlén rendezői díjat nyert – filmje Kosztolányi Dezső azonos című, 1912-es novellájának adaptációja. Egy kisvárosi egyházi fiúiskolában, 13-14 éves diákok közt járunk, ahol a jelen lévő agresszió már az első perctől kezdve szinte tapintható, majd később, csaknem észrevétlenül egyre inkább elszabadul.

Az erőszak nemcsak az alkalomadtán drákói szigorral fegyelmező paptanárok felől irányul a gyerekek felé, hanem a tanulók egymás közti viszonyát is meghatározza.
 
Gárdos filmjét nézve úgy tűnik, az agresszió ragályként terjed, és senki sem maradhat ki belőle: a megfélemlített besúgóvá válik, más éppen a lágyszívűsége táplálta érzéketlenség okán lesz a kegyetlen rendszer kiszolgálója, de van olyan is, aki kifejezetten szadista és manipulatív. Itt azonban (a papok ruháját és a diákok ingét leszámítva) semmi sem fekete vagy fehér: az alkotók – több ponton is nagyban továbblépve az eredeti novella szűkszavúságán – igen finoman, (szociál)pszichológiailag is megalapozottan dolgozzák ki annak folyamatát, ahogy a legalizált bántalmazás és a durva diákcsínyek tragédiába fordulnak.
 
Az aktuális, érzékeny témaválasztáson kívül a film erénye még, hogy a Kosztolányi-mű születésének évét (1912: a Titanic elsüllyedése) is fontos motívummá emeli, ezenkívül további számos aprósággal remekül idézi fel a korhangulatot. A Tréfa árnyalt, összetett, gondolatébresztő alkotás, talán a rendező legjobb munkája a régi nagy sikerek (Szamárköhögés, A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire) óta.