Leletek a 76-os út mentén

 Régészeti munkák a város határában

Tokai Zita Mária ásatásvezető régésszel a főútvonal mellett, a megyeszékhelytől néhány kilométerre, Alsónemesapáti határában beszélgettünk. Mint mondta: a régészeti szakfelügyelet a földmunkákkal párhuzamosan, a beruházókkal és kivitelezőkkel folyamatosan egyeztetve zajlik.

A rekonstrukció alatt álló út három szakaszán van jelenleg régészeti munka – Zalacsány mellett 4 kilométer hosszan, Nagykapornak határában két és fél kilométeren, illetve a Kisbucsa–Alsónemesapáti közötti szakaszon – melynek során számos objektum került elő különböző korszakokból.

Alsónemesapáti mellett a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága már végzett régebben terepbejárást, melynek során bronzkori és középkori leleteket találtak – válaszolta érdeklődésünkre Tokai Zita Mária. „Mi most különböző korszakokból; a késő újkőkortól a késő középkorig találtunk leleteket. Voltak háznyomok cölöphellyel, gödrök, tárolóvermek és tüzelőterület. Több edény töredéke, valamint orsógomb, csonteszköz és néhány pattintott kőeszköz is előkerült.”

A 76-os főút ezen szakasza kettévágja az egykor itt elterülő középkori Szent Tamás települést, melynek nevét ma a Szent Tamás-dűlő viseli. Az egykori falu nagyobb része a főúttól délre terült el, ám – a mostani út túloldalára – észak felé is kiterjedt. Korábban Árpád-kori templom- és temetőmaradványokat is találtak. A régebbi vizsgálatok viszont sokkal kisebbre becsülték a település méretét. A most zajló feltárás eredményeit és a topográfiai adottságokat figyelembe véve viszont az látszik, hogy a néhai falu jóval nagyobb kiterjedésű volt.

A főút másik két említett szakaszán is új eredményekről lehet beszámolni. Több helyről késő bronzkori emlékek kerültek elő, Nagykapornak mellett pedig egy késő népvándorláskori településrészletet tártak fel. A régész elmondta, hogy a 76-os főút szinte teljes szakaszán fellelhetők a településmaradványok a különböző történelmi korszakokból.

„A gyakori megtelepedésnek egyszerű oka van. A víz és patakok közelsége, valamint a domborzati viszonyok ideális körülményeket jelentettek. A domboknak védelmi funkciója is volt, a homokos talaj pedig szintén kedvezett a letelepedéshez.”

Mivel az emberiség korai időszakában az egyes népcsoportok elnevezéséről nincsenek írott forrásaink, kulturális összetartozásukat edényformáik, illetve díszítőművészetük mutatja. Alsónemesapáti mellett például vastag falú, kétosztatú, bütyökkel ellátott, kézzel készült, középső újkőkori, azaz kb. 7000 éves tárolóedényeket is találtak.

Összességében elmondható, hogy a 76-os út mellett zajló régészeti munkákkal bővülnek a korábbi terepbejárási adatok – s mint az Alsónemesapáti esetében is látható volt – kiderülhet, hogy egy-egy lelőhely mérete, kiterjedése nem akkora, mint ahogy azt a korábbi vizsgálatok, a felszínről gyűjtött emlékek mutatták. A 76-os főúton jövő év végéig folyik majd a rekonstrukció, így az útépítéssel párhuzamosan továbbra is sor kerül régészeti szakfelügyeletre.