Archivum

Életem felfénylő forgácsai

2010. március 09. kedd, 07:55

Címkék:

„Örömteli is, mert megadta a sors... ezt az eseményt, viszont szomorú, hogy csak öregségemre jutottam el ehhez az eredményhez, amire egész életemben vágytam“ – Életem felfénylő forgácsai című kötetének hátsó borítóján vall magáról az 1938-as születésű szerző, Rédei Miklós. A Misefán élő – Nagykapornakon évtizedeken át tanító pedagógus, fafaragó – középiskolás kora óta ír, az életét végigkísérő vidám és elszomorító eseményeket azonban most sikerült csak könyvalakba öntenie.

Rédei Miklós: Az álomból valóság, könyv lett

A nagykapornaki faluházban tartott könyvbemutatón Rédei Miklós mindenekelőtt köszönetet mondott a kiadásban segédkezőknek, és többek között virágcsokorral köszönte meg a támogatást feleségének, valamint dr. Csikós Andrea Dórának, a pacsai kistérségi iroda vezetőjének, aki a könyv megjelentetésével kapcsolatos ügyeket intézte.

Az írónak Sifter Péter, Nagykapornak polgármestere, Vigh László országgyűlési képviselő, a pacsai többcélú társulás elnöke, Henczi Béla, Misefa polgármestere is gratulált, méltatásukban kiemelve Rédei Miklós emberi és alkotói nagyságát.

A korabeli fotókkal illusztrált könyvben a szerző a második világháború időszakától napjainkig írja történeteit. Megélhetjük vele első karácsonyát, melyre vissza tud emlékezni, a háborús éveket, első balul sikerült versmondását, a patakparti nyarakat, iskolásként majd pedagógusként megélt élményeit, nagyapja és fiatalasszony lánya elvesztésének fájdalmát.

Az anekdotázó stílusban írt történetekről Kemény András, a kötet kiadója, a Papirus Book Kiadó szerkesztője is faggatta az írót a bemutatón. Rédei Miklós elmondta, egy irodalmi pályázat kapcsán vett először kézbe tollat írói szándékkal. A pályamunkát Fodor Andrásról, a Kossuth-díjas költőről, esszéíróról írta. Főiskolai szakdolgozatát pedig Fekete Istvánról készítette, aki először elzárkózott, de aztán belement a dologba. A legolvasottabb magyar író a mai napig példaképe, akkori kapcsolatukat levelek is őrzik.