Felsőrajkon falvakban gondolkodnak

Méltó életlehetőséget vidéken is!

– 2009 a stagnálás éve volt a települések számára, látványos beruházások főleg a nagyobb városban valósultak meg, a falvak többsége – a meghirdetett pályázati programok ellenére – fejlesztés nélkül maradt. Számomra azonban az is eredmény, ha egy település meg tudta tartani intézményeit, és egyesületei, civil szervezetei működéséhez támogatást tudott nyújtani a helyi közösséget is erősítve. Az elmúlt évben a települések többsége megfelelt ennek az elvárásnak, ami miatt elismerés illeti azokat, akiknek ez köszönhető.

Visszatérve a fejlesztésekre, ezek megvalósulását a Leader program nem tudta segíteni. Véleményem szerint az elhibázott pályázati konstrukció megosztotta a településeket, az akciócsoportok valamennyi tagját, ezért a sok bába között elveszett a gyermek – hogy ezzel a hasonlattal éljek. Sajnos, a pályázati támogatások elosztásában a politikai hovatartozás nagyobb szerepet játszott, mint a megvalósítandó projekt szükségessége az adott faluban.

Ilyen igazságtalanság Zalában is előfordult, hiszen voltak települések, melyek jóval többet kaptak, mint mások. Összességében ideálisabb lett volna olyan pályázati lehetőségeket biztosítani, amelyekkel jóval több település tudott volna élni.

Zalában sok helyütt nem teljes az infrastruktúra; van, ahol a szennyvízcsatorna hiányzik, máshol az úthálózat, vagy a közintézmények szorulnak rekonstrukcióra, tette hozzá Vigh László.
A fejlesztésekhez azonban önerőre is szükség van a pályázati források mellett. A települések nagy része azonban – mint Felsőrajk is – forráshiánnyal küzd. A kapott önhikis támogatás viszont csak az életben maradásra elég. 

– A kisfalvakban ugyanolyan (uniós) állampolgárok élnek, mint a nagyobb településeken, akik hasonló életkörülményeket érdemelnek. A falu önbecsülése és népességmegtartó ereje szempontjából az iskola rendkívül fontos, ezért át kellene gondolni fenntartását. Ha már állami feladat az oktatás, akkor állja az állam a finanszírozását, és ne passzolja le az önkormányzatoknak, akiknek saját bevételükből kell kiegészíteni az évről évre apadó állami normatívát.

Felhívnám a figyelmet, vannak települések, melyeknek szinte semmilyen bevételi forrása nincs. Kérdezem, ők akkor miből járuljanak hozzá az intézmények finanszírozásához. Ideálisabb lenne, ha a helyhatóságok feladata csak az épület fenntartása, a dologi kiadások biztosítása lenne, az oktatás szervezése, ahogy említettem, állami feladatkörbe tartozna. Hasonló fenntartási problémákkal küzdenek a körjegyzőségek is, melyek számtalan állami feladatot látnak el a teljes lefinanszírozás nélkül.

A gondok és problémák arra sarkallták a mezőgazdaság, az oktatás és közigazgatás területén dolgozó szakembereket, hogy létrehozzák a Faluban Gondolkodók Társaságát. Vigh László ezzel kapcsolatban elmondta, a magyar vidék jelenéért és jövőjéért aggódó csoport komplex programot kíván kidolgozni a következő kormány részére, mely alapján jogszabályi változtatások érhetők el. A Fekete István mezőgazdasági szakmérnök, közgazdász vezette társaság ugyanis egyetért abban, hogy mielőbb javítani kell a vidéki életlehetőségeket a falvak fennmaradása érdekében.

– Számos terület fejlesztésével úgy vélem, lassan, de biztosan célba lehet érni. Ezek egyike a helyi kis gazdaságok létrehozása, melyek munkahelyeket, megélhetést biztosíthatnának. A falusi ember korábban nem utazott be a városba tojást és paprikát venni, megtermelte otthon, a felesleget pedig eladta a környéken.

Ezt szeretnénk most is: a falvakban élők az általuk termelt élelmiszerek eladásából bevételhez jussanak. Mindehhez a gondolkodásmódon is változtatnánk: A bárhonnan származó, rossz minőségű élelmiszerek korában váljon újból értékké az, amit saját környezetünkben termeltek, termeltünk meg. Egészségünk, családunk egészsége ugyanis a legfontosabb értékünk.

A komplex vidékfejlesztési program kidolgozását dr. Kocsis László egyetemi tanár, dékánhelyettes irányításával a keszthelyi Georgikon Egyetem munkatársai végzik. A programot az új kormány elé kívánjuk beterjeszteni. Számítunk azokra a jogszabályi változásokra, a falvak igényeit szolgáló pályázati kiírásokra, amelyek lehetővé teszik, hogy az önellátás képességének visszaállításával a vidéki életforma újból teret és értelmet nyerjen magának.

– Felsőrajkon is erre az átalakulásra várunk, ahol a lakók még nem felejtettek el gazdálkodni, de bátorításra szorulnak. Szeretnénk segítségükre lenni, és abban is, hogy kulturális és közösségi igényeik kielégítésére helyben is legyen lehetőségük – hangsúlyozta Vigh László.