Újra tizedeli a vadállományt

Zalában is egyre terjed az aranysakál

A valamikori őshonos állat nádi farkas néven tizedelte a prédaállatokat, és vélhetően Toldi is vele küzdött meg – osztogatta sűrűn öklének csapásait –, mikor a nádasban bujdosott. Zala északi csücskén még nem fordult elő, egészen egy hideg januári napig, amikor is egy külföldi bérvadász elejtett egy fiatal hím példányt a Türje és Környéke   Vadászati Földtulajdonosi Közösség területén.
Lapunk nemrég értesült az esetről, melyről Tóth János hivatásos vadász – aki mint kísérővadász volt jelen a helyszínen – számolt be.

– Szerbiából, illetve a volt Jugoszlávia más országaiból érkezett ismét hazánk területére az aranysakál. Ennek oka az lehet, hogy már kinőtték korábbi életterüket, így kénytelenek újat keresni. A nyestkutyával szokták összetéveszteni, de ez a ragadozó hazánkban alig fordul elő. Az aranysakálnak, ahogy neve is mutatja, vöröses a bundája, ami miatt a rókához hasonlít a legjobban.

A farkuknál viszont láthatón különbözőek, a rókának hosszú, lompos farka van, míg az aranysakálnak rövidebb és tompa végű. Vadászati módszerük is eltérő, a rókák egyedül, a sakálok falkában ejtenek zsákmányt. Jellemző rájuk az agresszivitás és az állandó mozgás. Ez az állat is folyamatosan mozgott, igaz egyedül, Helmut Eicher bérvadász (képünkön) futtában lőtte meg .

Tóth János hozzátette, bár Dél-Zalában gyakori az előfordulása, vadászati földtulajdonosi közösségük 3068 hektáros területén még egyszer sem találkoztak fele. Ez a terület Zala északi csücskén, Vas és Veszprém megye határán található. A vadat Türjétől északi irányba mintegy 7 kilométerre, a hármas megyehatártól másfél kilométerre ejtették el január 21-én.

– A reggeli vadászaton furcsa mód semmit nem láttunk, de tőlünk észak-keleti irányból folyamatosan riasztottak az őzek. Pár perc elteltével az őzriasztások irányából láttunk felénk futni egy kutyaszerű állatot. A vendég bérvadász körülbelül 70 méterről lőtt, és nyakon találta. A fogazatából ítélve megállapítottuk, hogy fiatal kan.

Testnagysága közepes kutyaméretű, körülbelül 11-12 kilogramm súlyú lehetett. Az aranysakál rejtőzködő életmódot folytat; az éjszaka leple alatt vadászik falkában. Mivel ez a hím állat egyedül volt, ráadásul fényes nappal, úgy gondolom, területet, territóriumot keresett magának. Környékünkön ez volt az első elejtett példány, nyomával, kártételével még nem találkoztunk.

Bár napokkal előtte találtam két őzdögöt; pusztulásuk okát azonban nem igazán tudtam megállapítani. Előfordulhat, hogy az aranysakál végezhetett velük, de ez csak feltételezés. Egyébiránt döggel is táplálkozik, de az őzgidák és a vaddisznómalacok a kedvencei.

Jellegzetes a hangja is, mely a kutyaugatás és farkasüvöltés fülnek nem éppen kellemes egyvelege. De nem ez a gond velük, mivel étlapjukon előkelő helyet foglalnak el az őzek, vaddisznók kicsinyei, valamint az apróvadak, túlzott elterjedésük megtizedelheti a magyar erdők hagyományos vadállományát.