A sötétben látás tapasztalata

Pont, mint a vakoknál és a látássérülteknél. Hiszen az ő mindennapi életükről szerezhettek tapasztalatokat a látók. A kiállításon pedig ezúttal vakok és látássérültek kalauzolták a közönséget.

Balaicz Zoltán és Tolvaj Márta az interaktív tárlaton

Láthatatlan kiállítás a VMK-ban

Mint azt Choma Balázs, a kiállítást szervező Látásfogyatékosok Zalaegerszegi Kistérségi Egyesületének elnökhelyettese lapunknak elmondta: a budapesti Láthatatlan kiállítás érkezett néhány napra Zalaegerszegre. A fővároson kívül ez az első vidéki város, ahol bemutatásra került ez az interaktív anyag, mégpedig egy nyertes NEA pályázatnak köszönhetően. A projekt során az vezérelte őket, hogy segítsék a vak és látásfogyatékkal élő sorstársak társadalmi integrációját. Ez egy úgynevezett érzékenyítő munkával zajlik, melynek lényege, hogy egészséges emberek számára teremtenek speciális környezetet, ahol egy sor olyan eszközzel találkozhatnak, melyet a fogyatékkal élők használnak.

A tárlat ugyanazt a tematikát követte, mint a fővárosi, csak az itteni helyszínhez alkalmazkodva egy kisebb térben valósult meg. Az elnökhelyettes elárulta: a látogatókat egy külső érzékenyítő tér várta, ahol többek között a vakok által használt Braille-írással –és írógéphasználattal és más segédeszközökkel, speciális játékokkal ismerkedhettek meg az érdeklődők. Ezenkívül lehetőségük nyílt arra is, hogy fehérbottal tájékozódjanak egy arra elkülönített részben. Ezek a külső prezentációk már nemcsak a fővárosból érkező kiállítás részét képezték, hanem az egyesület Érzékenyítő programjából is ízelítőt adtak. Mint azt megtudtuk: a Látásfogyatékosok egyesülete az Esélyteremtési Házzal közösen rendszeresen szervez programokat különféle helyszínekre (iskolákba, óvodákba és más intézményekbe), ahol interaktív keretek között mutatják be hol gyerekeknek, hol felnőtteknek ezeket a segédleteket.

Braille-írógép

A VMK-ban a külső ráhangolódás után következett az úgynevezett sötét tér, ahol vakok és látássérültek kísérték végig a látogatókat. Choma Balázs hozzátette: itt a szaglásra, a tapintásra, az ízlelésre, a hallásra és nem utolsó sorban az egyensúlyra helyeződött a hangsúly, hiszen ezeknek a segítségével lehetett csak tájékozódni a sötétben. Míg egy egészséges ember 80 százalékban vizuális ingerekből és élményekből szerzi tapasztalatait a világból, egy vak vagy egy látásfogyatékos esetében ez kiesik, és a többi érzékszervre kell hagyatkoznia.

Hogy a sötét terem mennyire képes visszaadni azt, amit egy vak átél (annál is inkább, mert sokszor hangzik el vakoktól olyan nyilatkozat, hogy ők feketét, tehát sötétet sem látnak)? Az elnökhelyettes azt felelte: jórészt igen, hiszen a vakságnak is vannak fokozatai. Létezik a fehérvakság, amikor az egyén rendelkezik még valamilyen látásmaradvánnyal (fényfoltot, körvonalakat lát), ám a mindennapi életben vakként kezelik őket. Vannak a sötétvakok, akiknél a retinasérülés olyan mértékű, hogy semmilyen inger nem éri ezt a területet. Rájuk az jellemző, hogy korábban láttak, tehát vannak vizuális élményeik, asszociációik. Ezenkívül sok olyan sorstársuk van, aki vakként született. Nekik semmilyen képi világuk nincs, csak fogalmi, eszmei. A sötét teremben való tájékozódás egy látó számára főleg az első két esetet tudja „leképezni”. De vannak olyan interaktív feladatok, ahol kiiktathatjuk a vizuális tapasztalatainkat, mert például csak tapintással tudunk információhoz jutni. Ez pedig egyáltalán nem könnyű.

Tájékozódás fehér bottal - ezúttal látók számára

A Láthatatlan kiállítást nagyon sokan keresték fel, főleg oktatási és egészségügyi intézmények, önkormányzatok (ott jártunkkor például Balaicz Zoltán polgármester és Tolvaj Márta alpolgármester), kormányablakok munkatársai, de például buszsofőrök is.

Zalaegerszegen ugyan még nem, ám Budapesten a tárlathoz más programok is társulnak, így Láthatatlan vacsorára-, masszázsra –és borkóstolóra is regisztrálhatnak az érdeklődök. A kiállítás honlapján (lathatatlan.hu) bővebb információ is olvasható a társadalmi integrációt segítő programról.