Egy délelőtt az adományközpont „járatával”

Minden rászorulónak adnak

- Másfél éve vettük fel a feladataink közé az élelmiszercsomagok továbbítását a Magyar Élelmiszer Bank közreműködésével, valamint számos pékség felajánlásának köszönhetően. A fogyasztásra még alkalmas, de nem első osztályú ennivalókhoz jutunk így hozzá, melyeket még átválogatunk, csomagolunk és kiszállítjuk az érintettekhez. Bár elsősorban a nehéz körülmények között élő mozgássérülteket támogatjuk (500 fő), de bárki fordulhat hozzánk. A mostani helyzet miatt, a biztonságuk miatt az idősotthonokba nem juttatunk el adományokat (elsősorban ruhaneműt). Viszont gyakran a családsegítő szolgálattól irányítanak hozzánk családokat. Van, hogy a szomszédok hívják fel a figyelmet a nehéz körülmények között élőkre, oda hívás nélkül is megyek – mondta Dudás Gyula, s valóban a hétfői körön, két ilyen kisgyermekes családnál is megállt az autó, s mint egy igazi Mikulásnak csak nagycsomag élelmiszer maradt a nyomában. De minden portánál bottal, kerekesszékkel közlekedő hálás lakók jönnek elő a csengőszóra, hálás mosollyal, néhány jó szóval az ajkukon. 

- Volt-e olyan nap, mondjuk, amikor kitört a nagy felvásárlási láz, hogy nem tudtak adni?

- Mindig tudtunk. Sőt utána, mivel sokan otthon kezdtek sütögetni, több pékáru megmaradt a boltokban, így nekünk több jutott. Ugyanígy húsvét előtt, hogy ne vesszen kárba, a szokásosnál több zöldséget és gyümölcsöt kaptunk. Így az ünnep alatt is járat volt. Délelőtt Zalaegerszegen megyünk, délután vidékre. Az egész megye területé. Sajnos elmondhatatlan mély szegénységgel is találkozunk. Azt látni, amikor valaki valóban éhes. És ez olyan szívszorító, ami miatt mindennap menni kell. 

- Ez ad erőt?

- Ez is és, hogy megtapasztaltam a saját életemben is, milyen az, ha segítségre szoruló van a családban. És ez bárkivel megeshet. Az kell, hogy szívből tegyük a dolgunk, akkor nem fáradunk el. Olyan ez, mint a foci, aki szereti, az egész nap bírja. De nemcsak az anyagi helyzet, hanem az egyedüllét is nehézség, van, akinek az önkéntes munka a segítség erre. A két év alatt sok tapasztalatot gyűjtöttem, sokan tudják, hogy hozzánk lehet fordulni, én is tudom, kiben bízhatom. Egy egész önkéntes csapat dolgozik mögöttem. Nekik sok köszönet jár. Van, hogy polgármesterek fordulnak hozzánk a falujukban hirtelen munaknélkülivé vált családok támogatásához. Zalaegerszeg polgármestere pedig pénzadománnyal (100 ezer forint), segített minket, ahogy Tolvaj Márta alpolgármester tároló helyiségek szerzésében, vagy Németh Gábor önkormányzati képviselő adomány kiszállításban. De sportolók, harcművészek, vagy éppen szurkolói kör, cégek, civil szervezetek is támogatnak minket – teszi hozzá az egykori sportoló, aki jelenleg a Mozgássérültek Zala Megyei Szervezetének elnöke, akinek egész nap, egész héten ott van a szeme rászorulókon. 

- Ön mindennap vállalja ezt a feladatot. Érezte-e, már, hogy a jótett helyébe jó jár?

- A saját betegségem alakulása kapcsán mindenképpen. Akár magatehetetlen is lehetnék, ehhez képest minden napot csúcsra járatok. De az úgynevezett „véletlenek” gyakran segítik a munkámat. 

A Balatoni út 3. alagsorában lévő adományközpontban hétköznap délelőttönként várják az adományozókat és a rászorulókat egyaránt.