19. századi gyógyszeres tégelyek a városházán

Mint az a műtárgyleírásból kiderül: a bécsi porcelánmanufaktúrában gyártott tégelyek egykor a zalaegerszegi Szent Lélek patika gyógyszerkiszolgáló helyiségének állványedényzetéhez tartoztak. A díszes edényeket annak idején nyitott polcon, vagy üveges szekrényekben tették közszemlére a patikában. Az oldalukon látható keretben a bennük tartott gyógyszerek latin neve olvasható.

Folytatódik A hónap műtárgya sorozat

Az egyik tégely a száraz maszlagos nadragulya – vagyis az egyik legmérgezőbb hazai lágyszárú növény – kivonatát tartalmazta. Neve a "szép hölgy" (bella donna) pupillatágító hatására utal; a középkor előkelő asszonyai ugyanis a növény fekete bogyójából csepegtettek olykor a szemükbe, hogy a pupilla megnagyobbodásával igézőbb legyen a tekintetük. Kivonatát görcsoldóként használták a 19. században. Ma is a gyógyszeripar egyik fontos alapanyaga, többek között a Parkinson-kórt gyógyítják vele.

A másik tégelyben egy szintén erősen mérgező növény, mégpedig a beléndeklevél kivonatát tartották. Ezt már az ősi civilizációkban is ismerték, és bódításra használták. A középkorban révületbe esést segítő „boszorkánykenőcsöt”, bájitalt, olykor halálos mérget készítettek belőle. A modernkori orvoslásban görcsoldóként, és az asztmás köhögés csillapítására alkalmazták. Különösen kedvelték a lókupecek, akik beléndekmagot adtak be a beteg lovaknak, hogy az eladás idejére leplezzék kehességüket. Napjainkban elsősorban a homeopátiás gyógyításban használják.