2020.11.30., hétfő - András, AndorZalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Karácsonyi népszokások és hiedelmek

2016. december 01. csütörtök, 21:44
Szerző: Nemes Norbert
„Népszokások a karácsonyi ünnepkörben a Balaton délnyugati vidékén, Zalában és Somogyban” címmel Gyanó Szilvia, a Balatoni Múzeum néprajzkutatója tartott nemrégiben egy vetített képes előadást a Balaton Színházban.

Mint kiderült: a magyar parasztság naptári ünnepei, a jeles napok több népszokást és hiedelmet felöleltek. Advent, az Úr érkezése, a várakozás ideje, a karácsonyi előkészület időszaka, amelyhez ugyancsak szép számmal kötődtek népszokások.

Az országos viszonylatban is nagyon korán, 1898-ban megalapított Balatoni Múzeum szerencsés helyzetben van, mert szinte a kezdetektől dolgozott itt néprajzkutató. A keszthelyi és a város környéki betlehemesek, regősök históriáját már 1904-ben publikálta Sági János a múzeum első néprajzkutatója, akinek jóvoltából ismerjük a Háromkiráy-járást, amelyik Keszthelyen és a környékén is elterjedt volt. Vízkeresztkor itt jártak a „három királyok”. Serdületlenebb fiúkból álló, 3-5 fős „banda” kóborolta be esténként a várost.

Az egyik fiú a „csillagot” vitte. Egy gömbölyű transzparentet egy kinyújtható készségre helyeztek. A transzparentre csillag, hold és üstökös alakokat ragasztottak. A csillagvivőt egyes banda angyalnak nevezte. Az angyal a kabátján kívül inget vett föl. A második fiú a szerecseny király volt, aki bekormozta az arcát. Orrára, sokszor a fülére is rézkarikákat erősített.  A harmadik fiú volt a Heródes, aki fakardot hordott. Mindhármójuknak cukorsüveg alakú, cifrázott papírsüveg volt a fején. Akadt „banda”, amelyikben a csillagvivő angyalt Menyhártnak, a szerecseny királyt pedig Boldizsárnak nevezték. Azután házról házra járván, rákérdeztek: „Be szabad-e hozni a három királyok szép csillagát?”, majd örömködve előadtak egy hét versszakos éneket.

A múzeum 13 betlehemmel rendelkezik, aminek legalább a fele a XX. század elejénél előbbi. A regölés egy  téli természetvarázslás jellegű, köszöntő népszokás, ami Zalában a XX. század elejéig sok faluban (Garabonc, Szentpéterúr) előfordult. A mi megyénkben és Erdélyben maradt fönn a legtovább. A fiatal legényekből összeállt, regölős láncos botot, esetleg köcsögdudát hurcoló regősök Karácsony másnapjától január járták a falut, és minden háznál regöséneket énekeltek, amiért cserébe ajándékokat, jutalmat kaptak. 

Az ősmagyar mitológiai elemeket magában foglaló regösénekek refrénje: a „Hej regö rejtem”, még a sámánok, táltosok varázsigéjéből származhat, amit révülés közben mondogattak. A monoton, kántáló, az újévnek bőséget, szerencsét, jólétet és termékenységet varázsló szövegek a kereszténység elterjedésével bővültek, átalakultak.  Az egyházak a regölést nemigen támogatták, mégis sok eleme átkerült, illetve keveredett a betlehemezéssel.

A betlehemezés a karácsonyhoz kötődő országszerte elterjedt több szereplős dramatikus népszokás. Ennek középpontjában a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll.  A fő kellék: a templom alakú betlehem, amelyben a Szent Család látható. Eleinte fiatal legények, ma pedig kicsi gyerekek is eljátsszák a Jézus születéséről szóló bibliai történetet, majd elmondják jókívánságaikat. Ezután a háziak megvendégelik őket, kis ajándékokat adnak.

A Balatoni Múzeum legrégibb betleheme a Balatonszentgyörgyről az 1900-as évek elején bekerült bábtáncoltató betlehem, ami az 1880-as években készült. A bábtáncoltató betlehemezés Keszthely környékének egyik jellegzetessége.  Magyarországon, három területen volt csak elterjedt, ebből az egyik a Balaton délnyugati csücske, Zala és Somogy-megye egymással határos területe. A hagyományos dunántúli betlehemezéstől abban tér el, hogy a templomforma betlehem nagyobb, ezért ketten viszik, belsejében pedig kis bábokat táncoltatnak. Míg Keszthelyen, Nagykanizsán megszűnt, Vörsön, Holládon napjainkig fennmaradt. Dr. Petánovics Katalin a vörsi szokással kapcsolatban tárt föl megannyi érdekességet.

A termékenység biztosítása érdekében szerencsehozó módon segítettek be a Luca-napi kotyolók, akik házról-házra járva mondták termékenységvarázsló rigmusaikat. A kotyolásnak nevezett szokás segítette az eljövendő bő termést és a jószágok, főként a baromfik megfelelő szaporulatát egész Zalában, Pákáról Pátróról még régi felvételek is fennmaradtak.

Aprószentek napjának jellegzetes szokása a vesszőzés „subárolás”.  Ilyenkor a fiúk házról házra járva egészség- és szerencsekívánó mondókákat adtak elő, és termőággal, fűzfavesszővel vagy korbáccsal szertartásosan megvesszőzték a lányokat. A szilveszteri zajkeltés célja a gonosz ártó szellemek elűzése volt. A Jézus születéséhez köthető egyházi szokások: a böjt, a hajnali roráte mise, a betlehemezés, a szálláskeresés máig élő hagyományoknak számítanak, illetőleg újjáélednek. Ezek közül többnek megváltozott a színtere: az otthon falai közül átkerültek közösségi körbe, és új közösségi funkciót kaptak.

MEGOSZTÁS

KAPCSOLÓDÓ GALÉRIA

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK