Méhraj duruzsolt a Nemzetőr utcában

Első lépésként porszívóval távolította el a méheket

Bödör János méhész csak emelőkossárral tudott a raj közelébe férkőzni. Tudva lévő a kirajzott méhek nem agresszívek, viszont a lakások ablakát nem lehetett nyitni a sok rovar miatt, így a jótékony hatású „méhes ház” állapot csak tiszavirág életű lehetett. 

A méhek nemhiába szorgosságukról híresek, rövid idő alatt nemcsak virágporos lépeket (jelen esetben mennyei hársillattal), építettek a szellőzőnyílásba, de kevés mézet is behordtak már. A szakember, akit szintén meglepett a raj nagysága porszívóval távolította el a méheket közel fél óra alatt, majd lezárta kislyukú ráccsal a szellőzött. A kálvária másnap folytatódott, hiszen a lakhely, család és élelem nélkül maradt méhek keresték a helyük, őket mézes keretre csalogatva lehetett az (ember számára) ideálisabb helyre szállítani. De lehet, hogy harmadik akcióra is szükség lesz, mert még egy jó tenyérnyi csapat mindig a házfalon tartózkodik. 

A régi népi bölcsességek között szerepel, hogy a májusi befogott raj szénaboglyát ér, a júniusi ezüstkanalat, a júliusit meg jobb futni hagyni. 

Bödör János még megjegyezte, az idén tavasz óta ez a tizedik alkalom, amikor a segítségét kérték, és ez magas szám. A legtöbb méhfajra jellemző rajzást a gondos, figyelmes méhészek el tudják kerülni, de azért megeshet ez is.