Miért mondjuk, hogy "kutya meleg van"?

 Kiskutya, nagykutya, kánikula

Sőt, több nyelvben is megtalálható a kánikula szó módosult változata. A latinban a canicula a canis szó kicsinyítő képzőse, kiskutyát jelent. Az elnevezés feltehetően összefügg a Nagy Kutya és a Kis Kutya csillagképpel. 

A Kutyacsillag mindenkori égi pozíciója fontos következtetésre sarkallta eleinket. Canis Major (Nagy Kutya) legfényesebb csillaga a Földtől 8,7 fényévre lévő, Sirius. Ezen égitest már az ókori egyiptomiak életét meghatározta. Az időszámításukban eleinte az évet a Nílus áradásával kezdték, később azonban áttértek egy pontosabb számításra. A Sirius csillag napfelkelte előtti (heliákus) kelése jelezte az új évet, mely a Gregorián naptár szerint július 19-re esik. (Az égi Egyenlítőtől délre elhelyezkedő Sirius még tőlünk jóval délebbre is eltűnik vagy 70 napra a szem elől, ekkor túlságosan is a Nap közelében tartózkodik ahhoz, hogy meg lehessen figyelni). Ezen csillag feltűnésével hozták összefüggésbe a forróságot is.

A Sirius ógörög neve ragyogót, perzselőt jelent. Így lett logikus magyarázatként a forró időszak neve kánikula. Az idők azonban hoztak változást, mert az eltelt 4000 év alatt a heliákus felkelés eltolódott augusztusra. De az elnevezés tartja magát, a Kutyacsillag nevéből jön a latin dies caniculares abból meg az olasz canicola, a francia canicule, az angol dog day, a német Hundstage és a magyar kutya meleg kifejezés. Bár a szélességünkön a kánikula leginkább a Sirius rejtőzködő korszakára esik, és nálunk feltűnése már az ősz közeledtét jelzi. Az esőtlen meleget azonban így is úgyis érzékeljünk rendre július-augusztusban. És nemcsak mi, hanem az égi kutyák mellett a földiek is, akiknek óvása a felelős állattartás része.

És hogy a kutyameleg mellett mondjuk a kutyahideget is, arról majd beszéljünk télen. Addig is igyekezzünk, hogy ne legyünk kutyául. Büszkeségünk is van a Canisban, ugyanis Csányi Vilmos etológusról nevezték el a Nagy Kutya csillagkép egyik csillagát.