Tények és tévhitek a csípőszúnyogokról

Mint kiderült: a csípőszúnyogok családja a kétszárnyúak rendjének kisebb fajszámú családjai közé tartozik. Fajaikat a kis testméret, a szúró-szívó szájszerv és a lomha, lassú repülés jellemzi. Európa területéről több mint száz, míg Magyarországról eddig 54 csípőszúnyog taxont mutattak ki. Napjainkban is több szakember foglalkozik a hazai fajok biológiájának és ökológiájának vizsgálatával. A faunisztikai gyűjtések sok esetben összekapcsolódnak e rovarok közegészségügyi jelentőségét is vizsgáló, illetve a gyérítések hatékonyságát mérő kutatásokkal.

A szúnyog élőhelyválasztása széles körű, de elsősorban a sekély, időszakos vízállásokat, illetve nagyobb kiterjedésű vizek, mocsaras területek szegélyzónáit részesítik előnyben. A csípőszúnyogok fejlődése vízhez kötötten megy végbe, az oxigént légzőkészülékükkel a víz felszínéhez tapadva a levegőből nyerik. Csak a mocsári szúnyog a kivétel, amely kapaszkodókészülékével a gyékény, illetve nád gyökérhez közeli részére rákapcsolódva a növény szövetéből nyeri az oxigént. A csípőszúnyogok fejlődésében négy fejlődési stádiumot különböztetünk meg: a tojás, lárva, báb és az imágó alakot. A nőstény a tojásokat rakhatja a víz, illetve a talaj felszínére.

Előző esetben csomókat képeznek, míg utóbbi esetben egyesével rakják le a tojásokat, melyek száma 50-500 közötti lehet és azok akár 7-8 évig is túlélhetnek. A lárva alak fejlődését elsősorban a víz hőmérséklete és a rendelkezésre álló táplálék befolyásolja. A fejlődés időtartama többnemzedékes fajoknál 6-7 nap, egynemzedékes korai fajoknál akár több hónap is lehet. A báb már nem táplálkozik, a belőle kikelt alak, a néhány nap után táplálkozásra és szaporodásra is képes, imágó lesz. Mind a hím, mind a nőstény egyedek növényi nedveket fogyasztanak. Előbbi kizárólag ezzel táplálkozik, míg utóbbinál, a peteéréshez és a tojásrakáshoz elengedhetetlen a vér táplálék is.

Magyarország területéről eddig három inváziós fajt mutattak ki: az ázsiai bozótszúnyogot, az ázsiai tigrisszúnyogot és a koreai szúnyogot. Az eddig közölt tudományos munkák alapján elmondható, hogy az ázsiai bozótszúnyog és a koreai szúnyog képes hazánkban áttelelni, illetve aktívan terjedni is. Előbbi a Dunántúl jelentős részét, utóbbi a Dunántúl déli részének egyes területeit hódította meg. Az ázsiai tigrisszúnyog magyarországi jelenlétével kapcsolatban jelenleg csak alkalmi behurcolásokról beszélhetünk.

A csípőszúnyogok gyérítése hazánkban kétféle módszerrel történik: kémiai, illetve biológiai úton. Mindkettőnél megkülönböztetjük a légi és a földi kijuttatási módokat. A kémiai módszer esetében növényi olajjal kevert deltametrin hatóanyaggal történik a gyérítés, melynél a csípőszúnyog imágók számának csökkentése a cél, lakott területen belül. Ezzel szemben a biológiai gyérítés esetében vízzel kevert BTI nevű készítménnyel szelektíven a csípőszúnyog lárvák számának csökkentése történik, a lárvatenyésző-helyeken. Utóbbi módszer hatékony alkalmazása végett hazánkban a csípőszúnyog-tenyészőhelyek térképezése folyamatosan zajlik.