Mátyás István: Minden orgona más

 Azokat a zeneműveket szereti, amelyek történetet, vagy érzéseket mesélnek el

Városunk méretéhez képest szép számmal ontja a nemzetközileg is elismert orgonaművészeket. 2018-ban ennek kapcsán már írtunk Nauratyill Zitáról, most pedig egy generációval idősebb művész a beszélgető partner. Mindketten, bár nem azonos időszakban, elnyerték a kalinyingrádi Mikael Tarivergyiev Orgonaverseny első helyét. 

Mátyás István zalaegerszegi születésű, itt kezdte zenei tanulmányait, majd Szombathelyre került.

- A szombathelyi diákok között tradíció, hogy Bécs, Graz, vagy Salzburg is szóba jön mint a felsőbb tanulmányok lehetséges helyszíne, ezt az utat már többen végigjárták előttem is. Én is erre indultam el és 1999-ben Bécsben zongora szakon kezdtem meg a zeneakadémiai tanulmányaimat. Egy év múlva orgona szakra is felvettek, végül orgonából diplomáztam. 

- Gondolom jól jött a zongoratudás a hangszerek királynőjéhez. Kötelező is előtte?

- Nem kötelező, de érdemes. A játékmódban komoly különbségek vannak, más a két hangszer billentése. Zongorán a hangzás milyenségét elsősorban súlyozással, izommunkával tudjuk befolyásolni, alakítani. Ezeken és a frázisok mögötti háttérgondolatokon keresztül zenél a hangszer a kezünk alatt. A zongorista gyakorlatilag egy kalapácsmechanika működésére hat. Az orgonán viszont a hang addig szól, amíg el nem engedem a billentyűt, így a billentyű elengedésének milyensége is alakít a hangzáson. És persze a különböző regiszterek, melyekkel formálni tudom a hangzást és az összhatást. A hangszínek keverése általában az orgonista fantáziájára és stílusismeretére van bízva, ez a kottában nincs pontosan rögzítve. A barokk zene esetében például többnyire semmi sincs előírva. A romantikában a szerzőtől függ, hogy mennyi szabadságot ad az előadónak. 

- Modern kori darabokat is játszik orgonán?

- Igen, de a nekem gyakran öncélúnak tűnő disszonanciák világa nem érint meg. Jobban szeretem azokat a műveket, amelyek egy történetet, érzelmeket vagy hangulatokat mesélnek el. 

- Jelenleg hogy van jelen az életében az orgona?

- Az utóbbi években nagyon sok fellépésem volt, egész Európát végigjártam, koncertsorozataim is voltak Bécsben. De ezzel párhuzamosan már 10 éve a bécsi zeneakadémián dolgozom, mint szerződéses korrepetitor és egy XXIII. kerületi templom orgonistája is vagyok. A közeljövőben Németországban és Oberwartban fogok koncertezni. 

- Ön az ötletgazdája a zalaegerszegi Orgonahét rendezvénynek is. Ennek mi a története?

- Az alapötletet egy német rendezvényből merítettem. Ott találkoztam egy úgynevezett „orgonasétával”, ennek keretében a közönség a város egyik orgonájától a másikig vándorol és minden helyszínen egy-egy 20 perces koncertet hallgat meg. Valami ehhez hasonlót szerettem volna, csak több napra széthúzva a hangversenyeket. Hat évvel ezelőtt volt Zalaegerszegen az első Orgonahét, amely most folytatódhatott. 

- Zalaegerszeg a maga 6 orgonájával hova rangsorolható?

- Ez egy reális méretű orgonaállomány. Inkább a skála érdekes, hiszen ez a falumúzeumban lévő, romjaiból újraépített Klügel-orgonától egészen a modern hangszerekig terjed. Az előbbi orgona azért is érdekes, mert ez az egyetlen Klügel József által készített orgona, mely eredeti állapotában megmaradt, nem „nyúltak bele” – mondta Mátyás István, aki néhány évvel ezelőtt Tóth László zongoraművésszel és a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekarral az orgonafelújítást segítendő, koncerteket adott Zalaegerszegen és Nagykanizsán is.

- Nagy különbség van egyébként orgona és orgona között?

- Minden orgona más. Nincs két egyforma. Különböző számú manuállal, regiszterrel rendelkeznek, mindegyiket egy bizonyos akusztikájú térbe szánja a tervezőjük. Például az evangélikus templom orgonájának mindössze 320 sípja van, míg a nagytemplomban lévő hangszernek 2165. Ez rögtön rávilágít az különbségre. Minden hangszernek megvan a karaktere, amit egy koncert előtt meg kell ismerni, össze kell barátkozni vele, feltérképezni a lehetőségeit. Ehhez jön még a templomtér vagy a terem akusztikája, mérete is. 

- Önnek a zalaegerszegi orgonák közül melyik a kedvence?

- Még mindig a hangversenytermi. Ez 7 évesen, amikor először megláttam, már elvarázsolt. Ettől kezdve egyértelmű volt az út. Szép a hangja és gyönyörűen illeszkedik a térbe. 

- Az Orgonahetet az Ön koncertje nyitotta, rendhagyó módon skót dudással kiegészülve.

- Különös élmény volt, hiszen mindkét hangszer nagyon erőteljes és a kettő együtt elképesztő energiával bír. Régi álmom volt ez a párosítás, de ehhez a felálláshoz irodalmat kellett keresni illetve saját magunknak átiratokat készíteni. 

- Az orgona mikor tűnik fel először a zenetörténetben?

- Egyiptomban, az időszámításunk előtti 3. században. Ez egy víziorgona volt, azaz a fújtatást víznyomással szabályozták. Aztán a rómaiaktól Bizáncba került a hangszer, majd a bizánci császár ajándékaként a frankokhoz. Innen terjedt el Európában. Érdekesség, hogy a Deák-iskola gyűjteményében található egy középkori mintára készült, kis hangterjedelmű, mindössze 8 billentyűs portatív, azaz hordozható orgona, amelyet egykori tanítványuk, Bíró Ferencz készített. 

- Csak olvasmányokban kutatja a régi orgonákat vagy valóságban is?

- Az utóbbi években egyre jobban érdekelnek a történelmi hangszerek. Nagyon izgalmasnak tartom a Barlahidán álló pici, XVIII. századi orgonát az evangélikus templomban. A felújítása nehéz kérdés. Azt mindenestre elmondhatom, hogy azzal foglalkozhatok, ami igazán fontos nekem.