D’Clinic Studios: performansz a női testről

 Művészettel a kiszolgáltatottság ellen

A fiatal alkotó az idei első résztvevője volt a D’Clinicnek, és a járványügyi prognózisokat látva lehet, hogy egyúttal az utolsó is – fogalmazott érdeklődésünkre Pál Katja, stúdióvezető. Aki a rezidenciaprogram aktuális programjait a Báthory úti műteremből a nemrégiben megnyílt MimikArt Galériába költöztette át, így az olasz művész zárókiállítására és performanszára is az új helyszínen került sor.

A kiállítótérben egy helyi autókereskedésből származó hulladékanyagokat, kidobásra szánt eszközöket, alkatrészelet láthatott a közönség; természetesen újragondolva, újrafestve. Mégpedig fehérre. Clarissa Falco szeret a fehérrel, és a fekete-fehér kombinációjával kísérletezni, máskor is gyakran használja ezeket a színeket, csakúgy mint a mostanihoz hasonló feminista témákat. Performansza is az átfestett tárgyak – mint díszletek – között zajlott, melynek témája a tárgyiasított női test volt.

A művész az alkotás során azt próbálja elemezni és megmutatni, hogy a hulladékként számon tartott tárgyak hogyan lehetnek egy város történetének elmesélői. Ezzel párhuzamosan pedig azt, hogy a szépség kánonján kívül eső női test hogyan válik „hulladékká”, felesleges dologgá a társadalom számára. Vagyis a test hogyan lesz alku tárgya, áru, vagy éppen kiszolgáltatott „objektum”.

Clarissa a performansz során maga is afféle tárggyá, szoborrá változott a tárgyak között. A kiszolgáltatottság érzését pedig vas-és fakeretekkel, és az azzal való kontaktussal fejezte ki leginkább az előadó. Ugyanakkor a mozdulatok – vagyis a művészi cselekvés – által újjá is épülhet, újjá is születhet a megalázott test. Ahogy a tárgyak, gépek, alkatrészek is új színt, formát, értelmet nyernek az újrahasznosítás révén. A negyvenöt perces előadást az eredetileg három perces The Woodwoman zeneszám kísérte - újra és újra lejátszva a dalt. Ez a lassú monoton effekt arra szolgált, hogy a nézők kilépjenek kicsit a valós időből, ami fontos eleme az efféle művészi akcióknak.

Az alkotónak a néhány hetes itt tartózkodása alatt volt egy másik projektje is: a Kosztolányi úton lévő telefonfülkét díszítette fel olasz feminista filozófusok idézeteivel, s hogy feltűnőbb legyen a dolog, színes lufikat is elhelyezett a fülkében.